|
Látomás
Lecsorognak a papírról a sorok,
a nappalok is hazugok.
Rácsok között bujkál a fény.
Kávémból megszöknek a zamatok,
ajtórésnyiek csak a hangok.
Agyamban tömjén látomásokat
vetít az állandóság.
Csak a tükör valóság.
Ragyog. Tiszta.
Határ
Pilled a határ.
Hatalmas halmok,
magvaknak hada.
Nap-arany ragyog;
az árpa kalásza.
Csak magam vagyok.
Szárnycsapást hallok.
Vállamra szállnak
dallam-barna holnapok. |