Reggel Szegeden

Szárnycsapás fodrozódik a vízen,
megtöri a híd ívét.
A fény, nyurga épület
párkányán ül még,
s reggeli dalra csábít.
Sietős lábnyomokat
érint a dér,
fölöttem egy szoba zenél.
Álmos szememben
nyugszik a Tisza.
Madárraj kúszik
az égen valahova.

Utca-villanások

Hideg.
Kabát hozza az embert.
Arcán sapka.
Ismeretlen.
- Bódog új ívet - mondja.
Tessik má megányi -
Fordulok.
Mit akar? - kérdem.
- Egy kis pízt! Buszra. -
Nincs nálam - mondom,
s orrom megcsapja
a többhetes mosdatlanság.
Indulok.
Újabb kabát.
Női.
Szemközt velem.
Mit akasz má té -
Szesz lövi ki a szót,
s elhúz vállam fölött.
Súrol.
Ruhám alá kúszik a fagy.
Hátrahagyott lábnyomom
kérdést hagy a két kabátban.