Rabul ejtett nap

A platán rácsain
fennakadt a nap.
Vért fröcsköl a horizontra
és lángba borítja az eget.
Elnémult madártollak
pillednek a rácsok között,
egy reccsenő ág a holnapra mered,
majd aláhullik a mába.
Tűzben égő lombkorona
bágyadtan tekint utána.
Vörösben izzik az ablaküveg.
Tört fénye belép a szobámba,
végigfut a szőnyeg rojtjain,
fáradtan piheg.
Majd felkúszik a falon,
s bíborszínű fátylat sző
a szűz-fehér plafonon.