Városom

Itt voltak első lépteim,
itt ért először napsugár.
Itt ragyogott rám anyám
szeme először,
itt zárt karjába apám.
Hajdú-város. Régmúlt időket idézem;
kusza gyermekéveim,
csöndbe-rogyó utcák,
mesélő falombok,
- ők tudják,
s őrzik a múltat -
paták dallamos koppanása,
fénytől vert macskaköves utak,
apró tanya fülére húzott kalappal,
- mára a földel egyenlő, nem marasztal -
mézédes eprek mosolygása,
szegénység, hagymaleves.
Ünnepek; anyám kalácsa.
Csalódások, örömök, vágyak,
mind, mind a jövőmre tártak
ablakot.
Bár sokszor jártam másfelé,
hívott, s tárta karját felém a világ,
leráztam minden bilincselő csodát.
Gyökereim idefúrtak,
mindig visszatértem hozzád.
Új palástba bújt épületek,
lakótelepek, díszes házak,
"Táncoló hajdúk"
modern világ.
Öreg-ifjú városom,
megváltoztál!
El soha nem hagylak.
Őrizz meg magadnak.