Versek                                                                                                        23

Fényből kirekesztve


Tébolyult éjszakák kapaszkodnak
nappalok reménytelenségébe.
Nyikorgó ajtó vajúdik valahol.
Törött cserepekről vérvörös cseppek
zuhannak a padló repedéseibe,
s az üvöltés tarol.
Pengeélen villannak riadt gyermekszemek,
s ájult karok vonnak köréjük
ledermedt védelmet.
Grádicsok alatt vacogó félelmek
bújnak a falrepedésekbe.
Csak a sötétség tudja mit jelent;
fényből kirekesztve.

 

 

 

 

versillusztráció - Mónos Jenő grafika

Czégény Nagy Erzsébet - ecsetvonások -