|
Fekete
hangulat
Most minden fáj.
Még a harmatos mező is.
Fáj a dél is,
amikor finoman
kondulnak a harangok,
de fejemen dübörgő dorombok
ütnek hasítékot.
Nem szűnnek a
a zakatoló percek,
indaként kúsznak
artériámban.
Vért vedelnek.
Még a csend is visít
ujjaim között.
Görcsbe ránduló
ablaküvegen
az enyészet.
Pillanatnyi idő
gerinceden
megáll az idő
néma ajkadon
kávéd utolsó
cseppje remeg
magadba zárod
önző vágyad
pókhálószálon
függ léted
s mégis reméled
a jobb holnapod
szemeden hályog ül
vigyorog |