|
Életem során mindig szívesen fogadtam a
kihívásokat, az új feladatokat. Szinte úgy éreztem, ha írok,
ünnepnap van, zeng körülöttem a táj, és fény-ragyogás vesz körül,
zenél az egész világ! Ebben az eufórikus hangulatban mindig velem
volt az Ember, és annak történései. Ezt, ezeket az érzéseket
próbáltam megírni verseimben. Fáj nekem a nyugalom, a hátköznapok
egyhangúsága.
Szeretek mesét írni, vannak olyan meséim, amelyet
színre vittek gyermekek és nagy sikert arattak bemutatásaival.
Nem maradhatnak ki a tájról, szűkebb és tágabb
értelemben vett hazámról szóló gondolataim sem.
Szívesen veszem elő a klasszikus stílusjegyeket
is egyes gondolatok kifejezéseire. Legtöbb versem mégis, sajátos
szabad vers.
E kötet bemutatására egy versemet választottam
gondolatébresztésül...
Akkor sem...
Akkor sem, ha ablakomban nyúlik el az éj,
vigyázza éjjeli-lámpám fényostora,
ha szirmot bont az ég holdezüst virága,
hajamba fonódik s bódít illata,
hogy megoldhatatlan lesz a csönd s vekkerem pöröl,
szívemen elterül az alvók moccanása,
akkor sem vagyok magam.
Velem, bennem a nappalok hajrája, arcok,
szemek, elejtett szavak.
A magányban sem vagyok magam!
Mert velem, bennem él az ember,
örökmosolygó, szenvedő.
A jó, a rossz, a szép a rút, a kín a vágy,
Az éjszakákkal váltom meg magam...
A szerző |
