...és élt a vágy

Kezdetben volt a perc, a pillanat,
a tekintet mely rám akadt,
a messzi fény, a lángolás,
izzó láva, tűztánc-nász.
Aztán hömpölygő folyam,
virágzó fák, bokrok és utak.
Termés, új élet, frissítő kutak.
Merülés, egészen eggyé olvadás,
hihetetlen halál és feltámadás,
a mindennapokban újulás.
Aztán a perc, a pillanat
alig szikra hűlt hamu alatt
és emlékképek, látomás,
hogy volt tűzhányó és lávaár,
maradék tétova erő, kézfogás,
ujjak fonódása, hunyt pillák...
Sorstükör, párharc, nyugovás
és élet volt, és volt a vágy...