Magyar reneszánsz

Újulni készült ember és kora!
Szépség volt, erő, antik harmónia.
Szobrokban, minden gondolatban,
költők, tudósok selymes szavakban
fogalmaztak. Jó példa volt Itália,
követte híven Mátyás udvara.
Mint a virágzó fáknak koronája,
úgy lett egyre szebb királyunk könyvtára.
Elidőzve a múlt humanizmusában
piheg a szív-ész magyar reneszánszban.
Hunyad vára tornyán mesterkezek nyoma,
szerelmet, harcot őriz a sok színes Korvina.
Ékes elbeszélők hív hozsannája,
felült, mint jó vad a vadász nyilára,
ha szárnyalni, gondosan szólni akart.
E kor dicsőssége mai napig kitart.
Nem felejti a nép azt, ki jó volt hozzá,
tovább szőtt minden mesét és legendát.
Zsigmond vére, szerelem gyümölcse
Hunyadi Jánosnak Vitézlő gyermeke.
Erős kezű király, bátor, igazságos
hirtelen halála még ma is talányos...


Suttog az éjszaka

Suttog az éjszaka, árnyai járnak,
Távoli neszeknek ajtókat tárnak.
Sírnak a hársak az utca során,
csillag ragyog be a ház ablakán.

Mélyül az álom, a múlt dala száll,
balzsamos, édes nyugalmat ád.

Rezdül a Hold is, ringat-ölel,
érzem a szíved, itt ver, közel.