A szónok dicsérete

Politikus volt és harcos.
Költő és jogász.
Ajkán a szó, tiszta forrás.
Hangjának nem az erejével,
az "Igazzal" győzött le másokat,
de egyaránt hatott a szívre - észre,
vigyázott erkölcsre, becsülésre.
...és bátor volt, és nem volt álnok,
cselszövő, és nem hunyászkodott.
Nem nyúlt máséhoz és meg nem alkudott!
Minden útelágazásnál tudta, melyik a helyes út.
Mert hite volt és emberi tartása.
Megmutatta ki-ki, hová töröljön sarut.
Tisztelte a törvényt.
Minden tan, "Szent" volt neki.
Ma mért nem tartja be a "Választott"?
Nem ismeri?
Hová vezet sok önös érdek,
s ki nem tiszteli Hazáját, Népét,
ki oda nem adná - csak mások! - vérét?
A mi szónokunk legyen példa.
- bár orvul vették el életét -
mögötte álljanak fiaink sorba...
Tanuljunk Tőle. Élete, tette velünk marad...

Igen. Az a nagyszerű ember, ki ékesen szólt, ha kellett,
de a biztos tárgyi tudás mellett,
lelket érintő-győző beszéddel mondott ítéletet.
Korának tiszta, szép stílusa egyszerre andalított,
ringatott-hevített, ha kellett.
Ég-magasba szállt a szóval, legyőzött minden állítást,
hiszen jogász volt, s ha kellett, elérte igazát.
Talán szülővárosából hozta azt az égi dalt,
amellyel minden fülbe elültette az Isteni vigaszt.
Arpino. Hegyek, völgyek közt az ormon, ma is állnak a küklopszi falak,
kis terén ma is láthatjuk a római kutat...
Otthona a művészeteknek,
a latin nyelvnek, a kőbe zárt verseknek...
Mert Cicerót dicsérem, a költészettel is ringbe szállót,
kitől tanulhat minden ifjú. Erkölcsöt, erényt.
Hazaszeretetet, ember, ember iránti tiszteletet.
Óh, ha úgy tudnánk szólni! Játszani szép,
anyanyelvi szókkal, s buzdítani a hitben lankadókat.
Mint a lant, ha erősen pendül, úgy érinteni
szíveket, elmét. Megértetni a létezés voltát,
megismertetni szíveket. Kitartást, valós tényeket...
Felfedezni történelmeket!
Más népek tetteit, nem csak hazánk leírt szokásait.
Nagy tettek alakjaival kellene példázni,
melyből a "szónokot" nem szabad kihagyni.
Szerettessük meg az ifjúsággal
a krisztus előtt élt "gondolkodó" nevét,
tetteit, harcait, leírt filozofikus műveit.
Arpino, Cicero. Csendüljön együtt e két név.
A szülőváros és szülötte:
járja át mindig, az emlékezés...