Húsvéti hangulat

Bokrok alján kis ibolyák -
másutt már nyílik a tulipán.

Egy őzsuta nézett szembe velem,
nem érződött az ijedelem.

Vagy csak mímelte nyugalmát;
villámként ugrott a kerítésen át,
mint versenyló egy-egy akadályt.

- hirtelen minden oly zilált -

Vitte a böjti szél tova,
remegett a barka bimbója,
ahogy megrúgta a bokrot -
kicsi patája a dombot.

Az útjelző keresztet kikerülte,
s ott álltam én elmerülve,
nézve a festett Isten arcot.

Miért nem vette fel a harcot?

Húsvétra készülünk, feltámadásra;
ember az emberrel számadásra.

Tavaszt nyit a lelkek virága;
minden szirom bűn megbocsátása.

A tiszta szeretet, az el nem árulás,
ahogy tette azt Krisztussal Júdás.

Valaki virágot tett a feszület alá
jó tettként, hogy nyugtassa magát.

A hulló vér is meg volt festve;
nincs, ki kendővel letörölje...

Nincs, ki segítse keresztünk hordani;
vállunk elkezdett horpadni...

Fáradt testünk nem pihen.

Egymásra várunk - azt hiszem.
Egy Tavaszt várunk, megújhodást,
rügypattanást, maghasadást,
igaz Húsvétot, feltámadást.