Tenger vízébe

Tenger vízébe hullt a Hold,
az éj a parton bandukolt.
A csend a mélybe szállt,
bennem is elült a vágy.
Fölöttem fénylő csillagok,
a mindenségbe hallgatok.
Valami megnyílt itt belül.
Minden kis idegszál feszül...
Szemem siklik a végtelen vízen,
Capri szigete eltűnt, - azt hiszem...
Alant a kikötő elhallgatott,
lágy némaságba zuhanhatok...
Szívem mégis, lüktet vadul,
s megindul vérem válaszul...
A lég sejtelmes párafüggönye
mintha ölelne, mintha intene,
s a víz nyirkos, hűs szele
felcsap, s csúszik az erkély pereme...
Nyugalom önt el, elernyedek,
lefekszem s a semmibe révedek...