Az anyanyelv...

                      "Vigyázzatok ma jól, amikor beszéltek,
                        és áhítattal ejtsétek a szót."
                        Reményik Sándor: Az Ige

Nem tudható, van-e szebb nyelv
vagy gazdagabb, mint a miénk.
Szavaink szépsége hidd el,
megnyugvást, enyhet hoz felénk...
Vegyünk egy szál rózsát kézbe:
Szirma bársonyos, puha, lágy.
Harmatban fürdő színekbe
forduló, bűvölő-varázs!
Benne szeretet, szerelem,
hűséget osztó mámor-ár.
Elővesz minden érzelem,
öröm és bánat egyaránt.
Oly szép a nyelvünk. Minden szó
zenél és annak dallamán
sok elfojtott vágy hallható
új nap pirkadó hajnalán.
Hány kedves szó hívja a nőt!
Lány, lányka, kisasszony, asszony
hölgy, - mindig azt a kedvezőt
használjuk, hogy bizton hasson
vidítva búsat, szenvedőt.
Úgyszintén az anya szóra
találhatunk sok mézelőt:
Édes, anyuci, mamóka, -
mi nyelvünkben fellelhető.
Ami kedves a szívünknek,
lehet szép, bájos, aranyos.
Adjunk teret az ihletnek.
Drága, hűséges, alapos.
S milyen a forrás vize?
Tiszta, hűvös, friss-éltető.
Az örökkévalóság íze -
minden kortynál bűvölő.
Milyen a szél? Táncos kedvű!
Néha durva, néha vad.
Legyőzni nem olyan egyszerű,
- szavakkal főleg! - hasztalan.
Hát, vigyázzatok a szóra!
Mert szent a tiszta, szép beszéd.

Úgy nevel igazra, jóra
mintha fognád anyád kezét.
Oly ringatóan dallamos,
a fülnek ékes áhítat,
mint a hajnal, friss, harmatos,
álmot, ízes nektárt itat.
Becsüld a szót, mert súlya van.
Éltet, vezet, irányt mutat.
A burjánzó beszéd rohan,
sötétbe von minden utat.
Utunk értelme fényesen
viszi a gondolat-fűzért,
anyanyelvünk tiszte hittel
már ezredéveket megélt...