Holnap ki ülteti át?

Káoszt teremtett Isten,
nyelvet szánt mint átkot,
s míg Bábel tornya dőlt
a sok nemzet szavakat kovácsolt...

És lett a szó tarka, szép.
Most mégis nyelvemért kiáltok.

Apák nevét holnap ki veszi át,
ki énekli anyák bölcsődalát?
Tegnapból táltos varázslatát,
regös csudás meséjét
a holnapba ki menti át?

Szépanyáink óvó szavát
a holnapba ki suttogja át?
Kivágott tölgyek magoncfiát
új földbe ki ülteti át,
holnap ki ülteti át?

S ha kőtorony megint nő,
- mit együtt, közösen formálunk -
értsük más nemzet, s a kő szavát,
de magyarnak magyarul kiáltsunk!

Hiszek az emberben, ki lel
tiszta vizet ősi tóban,
hiszek anyanyelvemben,
százezernyi magyar szóban.