A csend a társam

A csend a társam, ha társ lehet az,
ki minden neszre tőlem messze szalad,
mintha húsát kánya karma szelné,
riadtan menekül, s hűtlenül telepszik le
más szerető ágya mellé.
A csend a társam.
Tarajos, szürke zajok közt
szorongó fehér csend.
Ha, kedve tartja, szelíden mellém ül,
és kitárja titkos kapuját,
kézen fogva vezet azon át,
a csendvilágba engem visz kellékül,
pengetni néma húrokat,
mellém ad ezernyi képet,
illatot, reszketést, vágyat túl sokat...
És szül nekem - mint másnak is - a ringyó,
gyönyörű, magasztos, illanó magzatot.
A csend a társam,
és érte némán jajgatok.