Apám a hintaszékben

Apám a hintaszékben
mint halovány füst
a kék égben,
térdén keresztrejtvény,
benne csupa üres kocka,
betű volt mind, de az idő elmosta.

Apám a csöpp kertben körbejár,
naponta lesi érek-e a körte már;
apám a zsongó piacon
kofával cseveg:
"A világból kihalt a bizalom..."

Apám a kórházba'
morfiumtól kótyagosan sorjázza:
mit kell venni a piacon,
keresztrejtvényben
a hiányzó szó a bizalom,
heuréka! érik a körte...
És lassan a rák megölte.

Apám a hintaszékben,
örök rejtvénnyel kezében,
most halovány füst
a kék
é
g
b
e
n.