|
Szögesdrót testem
(Kákonyi Csilla A világtól elzártan
c festményéhez)

Hangszálaim
- szárnyatlan éji madarak-
hegedűként vijjognak.
Torkomban akadt üvöltésem
a hidegen kúszó Holdat
álmából felrázza.
Sötétéj elmém üsse lelkemet
testem szögesdrót falának!
Szemem tükre vájjon rést
sebhelyes létemen!
Ó, Uram, mért hagytál itt...
testembe bezárva?!
|