|
 |
Finálé

Már csak a finálét várod,
ragasztott, vak álarc alatt
hagyott itt a szerep,
maszkoddal együtt húsodat téped,
csontról te magad szakadsz.
Díszleten téblábol egy reflektor fénye,
szövegkönyved lapjain
masztixgyanta foglya az idő.
Míg a nagyérdemű eldönti
jutalmaz vagy fütyül:
a csend újból és megint megöl.
|