Előszó

Az egyik kedves magyar népdal azt állítja: erdő mellett nem jó lakni, mert sok fát kell hasogatni. Lehet, hogy valaha így volt ez, manapság azonban erdő mellett lakni egyre jobb lesz. Pontosabban szólva magán- erdőtulajdonosnak lenni lesz egyre inkább kifizetődő. Az Európai Unióban ugyanis a magán-erdőgazdálkodók közösségi támogatást kaphatnak az erdő sokféleségét biztosító tevékenységért: az új erdők telepítéséért, öt esztendőn át annak ápolásáért, s az unió húsz éven keresztül folyósítja azt a jövedelmet, amelytől a tulajdonosok - ha korábban mást termeltek az új erdő területén - elesnek.

Az erdők közjóléti, "turisztikai" igénybevétele egyre fokozódik, és az ezzel kapcsolatos tevékenységek is támogatásban részesülhetnek. Hasonlóan a fa - amely szinte az egyetlen igazán megújítható és környezetbarát nyersanyag - felhasználása, mivel az unió támogatja az új termékek kidolgozását és kereskedelmét, valamint a megújítható nyersanyag és energiaforrás előállítását.

Valószínűleg kevesen tudják, hogy az Európai Unióban az erdőre alapozott iparágak (fa-, cellulózipar stb.) alkotják az egyik legnagyobb ipari szektort: a termelés éves értéke meghaladja a 300 milliárd eurót, ez az unió feldolgozó ipari termelésének hozzávetőleg 10 százalékát teszi ki. Az ebben az ágazatban működő 63 ezer vállalat 12 millió magán-erdőtulajdonos termékeit dolgozza fel, és 2,5 millió embert foglalkoztat. Ilyen feltételek mellett bizonyára nem járnak rosszul a magyar erdők tulajdonosai és kedvelői sem.

Az elmúlt évek során hatalmas ismeretanyag gyűlt össze az Európai Unió erdeivel, erdőgazdálkodásával kapcsolatban. Összeállításunk - reményeink szerint - segít eligazodni az információk között, s talán a témával kapcsolatos szabályozási rendszer is könnyebben érthetővé, olvashatóvá és alkalmazhatóvá válik.