Csillag ég

Közeledik felém a rózsa
a sohasem nyíló
duzzadt bimbóit
bezárva tartja
déli napsütésben
olvasztott aranyba
nem nézek sohasem
a lüktető napba
Ablakon át lesett csillag
égi ábra
számtalan éj
és sokféle köd
sokféle hályog
ha csillag ég
történet előtti korba látok
fejemben izzó lüktető
csillagspirálok
Ma olyan furcsa az űr
lobbannak lidércei
csillagom szólít
kedvesed hitét erősítsd
tudom milyen a magány
elérni határainkhoz
házamban maradok
a magány őrszeme őriz