Bűnbánó messiás

Égi bölcsőjében
rózsával sírdogált
testét száz tövis
bökdöste szüntelenül
mire isten lett
megtanulta nem lehet
a világot uralni
szeretve s bűntelenül
Megrendülten közelít
átadja remegését
sajnálja mind
ami miatta halott
útján eltaposott
virágot bogarat
s nyíló szerelme tüzében
megsemmisült magot
Keze a szívén
szemében szelíd időtlenség
akarata megszűnt
elmerül jelenében
majd mámorban újjászületik
mint szárnyas serlege
mely önmagát
töltötte fel borral
telehold idejében