Repülni akart

A városba ment
arany palástját elkockázta
az idegen égen
egy csillag lett a reménye
féktelenségének ellensúlya
fékezett indulata
ifjúsága szilaj évei múltán
igába tört léte
Megszerzett zászlóin
heverészett
ám most szárnyas lovára felül
félve elindul
majd magára talál
felszáll a napba
a napból hegyemre lobban
szemem is lecsukatja
aztán lángolva
megjósolt veszte felé száll
Közös álom ölelte
e kor alakjait
vágytak a repülésre
madarak ösztönös indulatával
de csak tömör harangok
bronzvörös árnyak
szobrok szálltak
kecsegtetve
a repülés káprázatával