Fejünk fölé egy csillagot

Kikötők vitorlásainak
évszakos álma
egykedvű korok hullámain
sodródó népek
ím vakok és őrültek
várnak
a világ hajnalára
partjainkon élnek
s létükbe szédülve
remélnek
Harangok versenye
lelkek fájdalmas
feltárulkozása
szerzetesek keresztje
remegő vízi tükörkép
elsüllyedt a zöld hajó
a tavaszi mező
kenyerünk szétmállik
éhségünket
ereink lövellik szét
Tengerjáró hajókon töltött
kék világú évek
ha hullámaikba lépünk
elbánnak velünk a habok
ó kristály-hajnal
drágakőből előtörő erő
vezényelj ide egy csillagot
fejünk fölé egy csillagot