A mag

Hegyeket váltó völgyek
a hatalom zónáiban
közeleg a tél
az idő szárnyát lengetve áll
nem óvtál
testvéreimmel
lehullottunk a földre
tehetetlenül fekszünk
ellenségeink lábainál
Lettél termő tölgyfa
mindenki fája
ragyog fenséges koronád
dacol a sötéttel
azoktól
kik szókat röfögve
csámcsogva körülvesznek
kellene hogy megvédj
koronád erejével
Még a nap sugarait hívják
sóvár hajtásai koronádnak
még zöldek
félnek a közelítő téltől
ezért
a nyelvünkön cincogó szavak
sorsa csak annyi
hogy reménnyel szólnak
a megdicsőülésről