Ne vonulj el

Téli lakomád után
nem a fagy pirosít ki
kezed csillaga izzik
fénye dérvert aranyé
dél-sarki beszéded végén
szabványos jövendő
a mélység tüze
a föld maradéka
az ördögöké
Havasodon lépkedek
őröd vigyázza a semmit
már tudom mi az
ami elvakított
már minden világos
mentsd meg az elbukókat
halandó hőseinket
ne büntess
ne vonulj el égi atyádhoz
Zászlóikkal állnak
rebbenéstelen szemmel
szelíden
mintha szobrok volnának
amik az eget figyelik
hódolat minden megtiportnak
aki nem lesz haramia
s fegyverek közt az időben
ember marad az ítéletig