A vesztő angyal

Megváltójával együtt züllik
áltatja faragott bábú
barbár vére
istenünk ellen lázad
ha szárnyra kel
féltjük tőle magunkat
s az élő földet
világbölcsőnket
világkoronánkat
Most megbüntet
számat betömi mohával
nyitott könyvecskémet
keresik dúló katonái
aztán mint madár
mely teste árnyékát
elkerüli
magához emel
erővel kényszerít szállni
Könyörög vagy szitkozódik
nem enged el magától
lelkem célozza
átkai sziszegve összeállnak
képzeletem megkötözve
de folyóm felett
szárnyas dalok
s fából faragott ordasaim
felszabdalt mezőmön
őrt állnak