Világgá ment holtak

A csönd rózsaszála
vad zaj sűrűjében
de éveim sora
fejemben
hangtalan halad
végtelen évszakok esői
zuhognak a földre
és látom felettem
dörgő fellegekben
vonulni az elhurcoltakat
A magasság partjain ülnek
a világgá ment holtak
szellemük nem kísért
nem bánt senkit
ha földünk fordul
fehérből feketébe
szálas fénnyel jönnek
szőni a semmit
A mindenségnek
itt e vézna ágán
a szálas fényben
madaraim litániáznak
árnyakkal takart
életemet látják
madárijesztő-sorsnak
tragikomédiának.