Feloldozás

Kereszteden függve
kimondtad a semmit
mielőtt a szentlélek
az üres mennybe zsákolt
krónikásod
hogy neve fennmaradjon
töviskoronád mellé tűzött
egy szál virágot
Magadból kinyíltál
házadban csókolatlan
félénk szeretők dalai
éltek a szádon
most szíved nélkül a világ
a létet nem érzi át
bíbor porával
szél fut a tájon
De lármás csoda ül
feltámadt nyelveden
hangmámorába leránt
lepkét madarat
a példaadás
e hibátlan pillanatában
oldozd fel
ne rontsd le
földi önmagadat