Átváltozás

Ha ágyából kikel
a lángoló ingű asszony
teste nem ég el
ráng kínok szövevényében
ágyán
kerékbetört kígyó csavarodik
átváltozása
múltjába veti
fogja szorítja minden
Mégis mint a mesebeli lány
ereje fogytáig táncol
nézik fekete varjak
külvárosi madarak
égő teste
már forró hamuban forog
mellén
szívdobbanása átüt
s elmarad
Hogy újjászülessen
felégeti a tavaszi mezőt
bogarak menekülnek
csigaház pattog a tűzben
hívják örök világok
a fény tüneményei
de nem küzd az öröklétért
feloldódik a földben