Ördög

A felhólyagzott hold
s egy halhatatlan távoli csillag
amikor csillag-dühét
megfeszülve kihányta
ő megvert egy új élettel
terhével zsarolt
de hasztalan tiport
költöztem lábnyomába
Most szarvával
termésem dúlja
neki minden csak játék
kihegyezett karói
az alvilág mélyén merednek
újságpapírból
hajtogat repülőt
az álmodozóknak
hogy felszálljanak az égre
ahol az angyalok delelnek
Parázsló tüze
átsüt ráncos fekete bőrén
körbetáncol
s kirúgja kezemből
a védelmező kést
majmaim búvóhelyén
vadonom lombpalástján
vége a méla kurkászásnak
mostantól ördög irt mesét