Súlytalan világ

Borul a vénségek
mennye
vénen a világra
nincs szárazföld
mindenütt csak tenger
de múzsám
homlokán
a mulandóság
jelével
dallal igéz
ámít málló
pergamenekkel
Meteorok hamvát
napszél hordja
óceán árnyéka
vetül a holdra
de ő a bádog égen
libeg mennyei szálon
s önmaga igazával
a felhőket teleírja
Íme koholt öregségem
ahol már minden
álom igézet
s a vér világa
aminek félem erejét
indulatát
felemelkednék
de levegőm elfogy
önös érdekeim világa
súlytalan világ