Agárdi Péter: Kultúravesztés vagy kultúraváltás? (Nemzeti értékek - kultúraközvetítés

Előszó

Ez a kötet a mai magyar kultúráról, a jelen idő művelődési folyamatairól szól. Elsősorban a felsőoktatásban résztvevő hallgatók számára, olvasmányaik könnyebb elérhetősége céljából, de remélhetőleg ennél szélesebb kulturális érdeklődésre is számítva állítottam össze. A megcélzott közönségen nem csupán az andragógia szakos (ezen belül a művelődésszervező szakirányt választó) és az informatikus könyvtáros hallgatók körét értem, hanem mindenkit, aki – a tantárgyi kötelezettségektől függetlenül is – érdeklődik az ilyen témák iránt.

Miként a FEEK Könyvtártudományi Intézetének előző digitális könyve, a Varga Katalin szerkesztette E-könyv az információs műveltségről. A 21. század műveltsége (Pécs, FEEK, 2008. http://mek.oszk.hu/06300/06355), ez a munka is azért vállalja ezt az ingyenes és nyílt internetes hozzáférhetőséget, hogy a szerző által felajánlott ismeretek és szempontok az anyanyelvű olvasók minél szélesebb körében elérhetőek legyenek. Ugyanakkor a könyv tárgya eleve maga is „kiköveteli” a Magyar Elektronikus Könyvtárban és a Pécsi Tudományegyetem Könyvtárának honlapján biztosított nyilvánosságot, hiszen az a kultúraváltás, amiről többször is szó esik a tanulmányokban, nem kis mértékben éppen a digitalizáció, az internet nyújtotta kultúraközvetítés új lehetőségeit, sőt szükségszerűségét hívja elő. Tehát a könyv tárgya és kiadási formája így mintegy összhangba kerülnének.

Munkám – két korábbi rövid könyvrészlet frissített újraközlését leszámítva – az elmúlt fél évtized kulturális témájú tanulmányaiból, vitacikkeiből válogat. Tematikailag és időrendileg is szerves folytatása, „továbbírása” a Kultúra és média a magyar ezredfordulón c. gyűjteménynek (PTE TTK FEEFI, 2002.), valamint A magyar kultúra és média a XXI. század elején c. kötetnek (PTE FEEK, 2005). Azok még a századforduló éveinek kulturális problematikájában igyekeztek eligazítani és papír alapú nyomtatásban láttak napvilágot, ez a könyv viszont már az új évezred második évtizedére koncentrál s az interneten férhető hozzá. Írásaim erősen támaszkodnak a legújabb művelődésszociológiai felmérésekre, kutatásokra és kulturális vitákra. A teljességre törekvés igénye nélkül betekintést nyújtanak a kultúra, a köz- és felsőoktatás, a média, a tudomány, a művészet s nem utolsósorban a művelődéspolitika számos területére. XX. századi nemzeti kultúránk két, nemzetközi rangú emblematikus egyéniségének, József Attilának és Lukács Györgynek – itt bemutatandó – XXI. század eleji „sorsa” pedig modellértékű terepe és érzékeny tükre a kortárs magyar emlékezetpolitikának, identitástudatnak, az értelmiségi diskurzusoknak és a kultúraközvetítésnek. Nem hallgatom el a konfliktusokat, az ellentmondásos jelenségeket sem, esetenként állást is foglalok velük kapcsolatban. Ma még hiányzik a szükséges történelmi távlat ahhoz, hogy a – több kiadásban is megjelent – háromkötetes Művelődéstörténeti szöveggyűjteményemet (1000-1990) egy IV. kötettel, a rendszerváltozás óta eltelt 22-23 év művelődéstörténeti érvényű hivatalos és szerzői dokumentumainak válogatásával egészítsem ki, de jelen munkám talán – bibliográfiai hivatkozásaival is – segítheti, előkészítheti egy majdani ilyen tárgyú összeállítás megszületését.

Az itt közölt tíz írás között több olyan van, ami pécsi vagy budapesti egyetemi és közművelődési konferenciákon tartott előadások nyomán született; van, amit felkérésre írtam s van, ami belső késztetés, egy-egy jelenség, feltűnő „kulturális szindróma” diagnosztizálásának, megfejtésének, elemzésének a kísérlete. A kultúraközvetítési, médiaismereti, könyvtári, művelődéstörténeti, andragógiai tárgyú felső- és felnőttoktatási kurzusok oktatása mellett másik hivatásom a XX. század első felének eszme- és irodalomtörténete, ezen belül a József Attila-kutatás. Ebbe a digitális tanulmánykötetbe azonban – illendő önmérséklettel – nem válogattam be ilyen tárgyú írásokat, csupán egyetlen, a mai József Attila-kultusszal foglalkozó tanulmány olvasható közülük, ami viszont legalább annyira a mai kultúraközvetítés, mint az irodalomtudomány kutatási illetékességébe tartozik.

A nemzeti és a globális művelődés, a mai világ- és magyar kultúra jelenségei, tendenciái, fogalmai természetesen komoly tartalmi, jellegbeli, „terjedelmi” viták tárgyai: egy izgalmas, több esélyes periódus erős társadalmi érdekekkel, kötöttségekkel átszőtt érték- és szokásvilágára vallanak. E kultúra vibráló sokszínűsége aligha „befogható”, áttekinthető és értelmezhető egyetlen szerző kísérlete által, megítélése pedig végképp nem kőtáblák, bemagolandó tankönyvek műfajába tartozik. A mai magyar szellemi élet és kulturális „terep” megismerése, reflektálása mindazonáltal elemi érdeke, remélhetőleg belső igénye, sőt egyfajta kötelezettsége is célközönségemnek, a kultúraközvetítő értelmiségnek és a felsőoktatásban tanuló hallgatóknak – anélkül persze, hogy a jelenségekkel és tendenciákkal kapcsolatban végleges „akadémiai és egyetemi kánonokra”, „hivatalos” minősítésekre áhítoznának vagy szorulnának rá. Nem is tennék-teszek eleget ilyesminek: inkább néhány mélyfúrásra avagy vízmintavételre vállalkozó, szemléletformáló és problémafelvető írások válogatása ez a tanulmánygyűjtemény. A kötet ugyanakkor szerzőjének – bevallott és bizonyára másokat vitára késztető – „szubjektivizmusaival” együtt is tudományos objektivitásra, a felsőoktatáshoz méltó sokoldalúságra és tárgyszerűségre törekszik (aligha csupán bibliográfiai hivatkozásaival). Függelékként közölt, mégoly nyíltan személyes hangvételű írásom tárgya is művelődés- és politikatörténeti jellegű: fiatalkorom és egykori közéleti szerepvállalásom önkritikus számbavételével hitelesíteni törekedett „kései” mintavétel ez az írás a napjainkban sokat vitatott Kádár-korszak egy érdekes pillanatáról, a legelső lakitelki konferenciáról. Fiatal humán értelmiségiek 1979-es törekvéseiről és útjaik későbbi elágazásairól, a nemzeti kérdés és kultúra egykori s mai értelmezéséről esik szó benne – talán a mai húsz- és harmincévesek számára sem tanulságok nélkül való elolvasni.

Miközben a könyvet forgató közönség véleményalkotását is szeretném orientálni, egy-egy értékkör vagy szubkultúra, szociológiai tünetcsoport, művészeti alkotás vagy történeti jelenség, művelődéspolitikai modell minősítése, egy-egy vitakérdés értelmezése kapcsán nem akarom ráerőltetni olvasóimra saját álláspontomat. A tények, az összefüggések, a tendenciák, illetve a lehetséges értelmezési horizontok és értékelési ajánlatok fölvillantásával elsősorban a tájékozódásukat kívánom segíteni és ösztönözni. Nem valamiféle kulturális kézikönyv tehát a célom ezzel a kötettel (az előbbi igénynek színvonalasan megfelel például – nem említve a korábbi összefoglalásokat, magyarságtudományi enciklopédiákat, tanulmányértékű lexikonszócikkeket – a Bognár Antal és Szondi György szerkesztette, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával megjelent friss Magyar Kulturális Kalauz /Budapest, Napkút Kiadó, 2011./). Sokkal inkább az egyetemek, főiskolák szakemberképzéséhez és értelmiségképzéséhez egyaránt nélkülözhetetlen modern kulturális világkép megszerzésének és a szellemi életben való friss tájékozódásnak a segítése a szándékom – „rájátszva” az olvasóknak a mai, holnapi magyar nemzeti kultúra és művelődés „dolgaiban”, illetve a róla folyó szakmai és állampolgári diskurzusokban való érdekeltségükre. A kötet címében foglalt kérdésre, hogy ti. mi jellemzi a korunkat, a kultúravesztés-e vagy kultúraváltás (netalán mindkettő együtt), nekem sincs egyértelmű válaszom; éppen a sokoldalú válaszadás körüljárása, megkísértése a célja itteni, digitális nyilvánosságú tépelődéseimnek, amelyekbe most beavathatom a kedves olvasót.

      Mindegyik tanulmányt publikáltam már korábban, eredeti megjelenésük pontos bibliográfiai adatai megtalálhatók a könyv végén, de születésük időpontja az egyes írások után is. Ezzel jelzem, hogy ha némelyikük címét módosítottam is a kötetbeli újrakiadás alkalmából, érdemben természetesen nem írtam át őket. Az eredeti írásokat csak kis mértékben, főleg stiláris szempontból frissítettem és szerkesztettem s csupán néhány ponton egészítettem ki az „azóta történteket” jelző, [ ]-be tett megjegyzésekkel vagy rövid utószóval. A szigorú és figyelmes olvasó érzékelheti, hogy az évek során, az új élmények, tapasztalatok nyomán az én gondolkodásomban, érvelésemben is volt-van néhány hangsúlymódosulás, amelyeket nem akarok elleplezni a nyilvánosság előtt. Egyes tanulmányok szövegei között esetenként voltak, vannak kisebb, bekezdésnyi átfedések, ezeket többnyire megszüntettem, néhány esetben viszont – az érvelés logikai épségét védendő –, meghagytam. Tettem ezt azért is, mivel aki megtiszteli könyvemet azzal, hogy „kézbe veszi”, azaz előhívja számítógépes monitorjára, képernyőjére, vélhetőleg nem „egy szuszra”, nem a-tól z-ig olvassa el, hanem egy-két írást önállóan „lapoz föl”, s ennek nyomán barangol a szövegek közt. Nem teljesen egységesek a jegyzetek, hivatkozások: van ahol lábjegyzetet használok van, ahol a tanulmány végén található irodalomjegyzék igazít el, de előfordul, hogy az első közlés jellege miatt nem adtam meg forrásokat, csak általánosságban utaltam rájuk. Haszontalannak és az eredeti szövegek természetétől idegennek éreztem volna a mechanikus uniformizálást; a cél a bibliográfiai utalások gyakorlatias hasznosíthatósága volt.

      Sokaknak köszönöm a kötet létrehozásához nyújtott szakmai, baráti biztatásokat és segítséget, mindenekelőtt azonban a feleségem, Agárdiné Malek Zsuzsanna biztosította otthonos hátországot, továbbá az ő „első olvasói” szigorát és kritikus gondosságát kell említenem. Hálás vagyok pécsi és budapesti kolléganőimnek, kollégáimnak, továbbá azoknak a fiatal, innovatív érzékenységű (nappali tagozatos) és tapasztalatokban gazdag (levelező tagozatos) tanítványaimnak, akik szinte „kikényszerítették” a kortárs kultúrával, a mai szellemi élettel foglalkozó kurzusaim és szakszemináriumaim meghirdetését s azok folyamatos frissítését. Sokat tanultam-tanulok tőlük: jelentős mértékben ők ihlették ezeknek az írásoknak a többségét, ezek nélkül az oktatói kihívások és élmények nélkül aligha született volna meg ez a gyűjtemény. Hálás vagyok korábbi dékánomnak, Koltai Dénesnek pécsi – 2012 őszén éppen két évtizedes – egyetemi oktatói pályám elindításáért és biztosításáért. Köszönöm Nemeskéri Zsolt jelenlegi dékánnak, valamint a PTE FEEK három intézete igazgatójának, Sipos Anna Magdolnának (Könyvtártudományi Intézet), Huszár Zoltánnak (Kultúratudományi Intézet) és Németh Balázsnak (Andragógiai Intézet), hogy támogatták e digitális könyv megjelenését. Köszönetet mondok Ambrus Attila Józsefnek az elektronikus változat megszerkesztéséért s Fischerné Dárdai Ágnes főigazgatónak az PTE Egyetemi Könyvtára (illetve a pécsi Tudásközpont) szerverének használatáért is.

      Pécs, 2012. augusztus 1.

Agárdi Péter

A dokumentum forrása:

Agárdi Péter:
Kultúravesztés vagy kultúraváltás?

Nemzeti értékek — kultúraközvetítés — művelődéspolitikák

Pécs, PTE Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar,
Andragógiai, Könyvtártudományi és Kultúratudományi Intézetek, 2012

Felelős kiadó: dr. Nemeskéri Zsolt dékán

Az elektronikus változatot készítette: Ambrus Attila József
A kötet szerkesztése lezárva: 2012. szeptember 1-én.

ISBN 978-963-642-482-4

PTE Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar
H-7633 Pécs, Pécs, Szántó K. J. u. 1/b.
Tel 06 (72) 501-500 / 22138