Előszó

Bár oktatáspolitikát - olyasmit, amit mind gyakrabban annak neveznek, nevezünk - egyre több helyen és programban oktatnak, máig nem készült el az a kézikönyv, amelyből a hallgatók (s akár az oktatók maguk is) készülhettek volna. Jelen összeállítás ezt a hiányt hivatott pótolni a hasonló című doktori kurzusok hallgatói számára. A jegyzet nem tartalmaz eredeti szövegeket. Egyes fejezeteit már megjelent tankönyveimből és egyéb publikációimból állítottam össze; az eredeti megjelenés helyeit az irodalom megfelelő fejezetében tüntettem föl. Ennek megfelelően a szöveg nem egységes; bár arra azért igyekeztem, hogy egyrészt ne ismételjek (vagy legalább ne túl sokszor és túl hangsúlyosan) gondolatokat; és másrészt hogy ne bonyolódjam ellentmondásokba. A jegyzet folyamatos használata - előadásokhoz, illetve vizsgára történő készülésekhez - bizonyára segíteni fog mind az átfedések, mind pedig az ellentmondások kiküszöbölésében.

A jegyzet olyan alapfogalmaknak a rövid értelmezésével, illetve magyarázatával kezdődik, amelyekre szükség van ahhoz, hogy megértsük és követni tudjuk a jegyzet írójának gondolatmenetét. (Ez a fejezet eredetileg a Bevezetés a nevelésszociológiába c. tankönyvben jelent meg, és csak csekély mértékben módosítottam.)

A jegyzet egyik fő részét az oktatáspolitika aktorainak rövid bemutatása teszi ki. Ezek az aktorok - hallgatók, oktatók, civilek, kormányzatok, valamint transznacionális szervezetek - mind közrejátszanak abban, amit oktatáspolitikának nevezhetünk. Ezt a szemléletet - hogy ti. az oktatáspolitika egyfajta társasjáték, számos szereplő, közreműködő tevékenységének eredője - először Az összehasonlító neveléstudomány alapjai c. tankönyvben fogalmaztam meg és adtam elő. (A jegyzetnek ezek a fejezetei is abból a tankönyvből vannak - csekély változtatással, egyszerűsítésekkel - átemelve.)

A jegyzet másik fő része az egyes szakpolitikák rövid bemutatása. A közoktatási, szakképzési, felsőoktatási, illetve felnőttképzési politikákat itt úgy mutatom be, mint a kormányzatok szakpolitikai válaszait a globális gazdasági, társadalmi és demográfiai kihívásokra. E politikák az oktatásügy szektorainak átalakulását, az átalakulások tendenciáit mutatják be - ahogyan azok a 2000-es évek elején látszottak, látszanak. (A jegyzetnek ez a része ugyancsak a már említett Az összehasonlító neveléstudomány alapjai c. tankönyvből valók.)

A jegyzet kitekintéssel zárul, amely az oktatáspolitika-kutatások hazai kezdeteivel foglalkozik. Ezt a fejezetet két korábbi tanulmányomból szerkesztettem össze, hogy szemelvényesen bemutassam azokat a "rendszerváltó vitákat", amelyek az oktatáspolitika hazai kezdeményezőinek magatartásait és pályaívét (szerepvállalásait) meghatározták. Az áttekintés korántsem teljes, és számos szubjektív elemet, megállapítást is tartalmaz. Talán mégis alkalmas arra, hogy aki most kezdi az oktatáspolitika kutatását, az megérezzen valamit abból a történeti pátoszból, amellyel az első kutatók az oktatáspolitika tudományos tanulmányozásának nekiláttak.

Ez a jegyzet távol van attól, hogy bármilyen szempontból teljes legyen. Többek között hiányzanak belőle az eltérő nézetek (funkcionalista-tervező, illetve konfliktusos-kritikai) ütköztetése. Ugyancsak hiányzik belőle az alapvető külföldi (vagy akár a hazai) irodalom ismertetése és földolgozása is. Ugyancsak hiányzanak belőle az érveléseket alátámasztó vagy akár csak illusztráló empirikus anyagok (táblázatok, ábrák, egyéb bemutatók). Ezek nagy részét az olvasó megtalálja az eredeti forrásokban, ahonnan az egyes fejezeteket kiemeltem. Mentségül szolgáljon, hogy nem a teljességet tartottam szem előtt, hanem a hasznosságot. Vagyis azt, hogy azoknak a hallgatóknak, akiknek az oktatáspolitikát előadom, tanulmányi segédletet adjak a kezébe. Ha ez a törekvésem sikerrel járt, az összeállítás elérte célját.

2012. szeptember
Kozma Tamás