Előszó
a könyv ismertetéséhez

mondat, verssor, szavak-ra bontással egységes tárgyi-fogalmi jelrendszer kialakítása egy egész nyelv (nyelveink) összes szókincsére vonatkozóan

De létezik-e olyan dokumentum, mely tartalmazza az adott nyelv összes szókincsét? Talán igen. Utána kellene nézni. Ami kapásból eszembe jut: a magyar helyesírás szótára, idegen szavak szótára, szinonima szótár...

Keleti nyelvekben talán jellemzőbb lehet az írásmód megközelítésében egy szavak (és nem betű) alapján kialakult jelrendszer, de rajzban kifejtett teljes szókincsre vonatkoztatott eszközrendszer európai nyelvekre, illetve 5 kontinensre egységesen alkalmazva, nem jut eszembe. Az alapgondolat úgy indult, hogy egyszer csak el kezdtem rajzolni a mondatot, de inkább verssort, mert a kezemben talán éppen egy Kosztolányi kötet akadt, vagy más?, aztán ez a művelet szavakra egyszerűsödött. Átláthatóbb volt, jobban meg lehetett fogni a szavak jelentését, mely értelmezések úgy esztétikai, mint tartalmi összefüggéseiben rajzi jel ábrázolással egyaránt leképezhetőek. Tihanyi művésztelepen (1991 ?-ben) pattant ki az ötlet a fejemből, ekkortájt csupán néhány rajz vázlat, lejegyzés történt meg egy installáció sorozat keretében, mely munka részben már ott a helyszínen zivatar áldozata lett, később az évek során a megmaradt dokumentumok is elvesztek. A munka kidolgozására, vagy inkább csak részleges kidolgozására több mint 20 év múltán kerül sor.

Mivel a rajzi jel, szimbólum a többi rajzi egységgel képes bármilyen variációban kombinálva, megjelenítve érdekes, más-más rajzolatú formát ölteni, így a vizuális ábrázolás számtalan formáiban láthat napvilágot. A kis egységek még tovább feldolgozva (párosítva, variálva, összekombinálva) különböző nagyegységekben új jelentéssel bírhatnak, de ha új jelentéssel nem is minden esetben, esztétikai megnyilvánulás lehetőségeiben a téma mindenképp túlszárnyal elképzelést.

Az érdekes ebben a módszerben az, hogy tulajdonképpen a szavaknak megfeleltetett (szavakhoz hozzárendelt) rajzi jelekből kialakult minták nemcsak a magyar nyelvre vonatkoztatva tekinthetők egyezményes jeleknek, hiszen bármely szó, mivel önmagában értelmes, mint rajzi jel, képes ugyanazt a dolgot jelenteni bármely nyelvet érintő rendszerben. Ez a rajzi ábrázolás titka. Összehoz különböző kultúrával bíró embereket. Csak egyetlen közös nyelven vagyunk képesek kommunikálni, a rajzi jeleken. Ezek, ha egyezményesen kialakítódnak, könyvbe foglaltatnak, bármelyik ember képes lesz elolvasni, értelmezni. Hiszen minden szót ismerünk, azaz megfordítom a dolgot, minden alakzatot ismerünk, ami minket körülvesz, minden színhez, fogalomhoz társítunk egy elképzelt valósághoz megfeleltetett, beazonosított tárgyat, képzetet, és vissza, tehát a látott (megismert) dolgok alapján be is tudjuk azonosítani a lerajzolt szimbólumot. Ráadásul esztétikailag is a betűhöz képest szemléletesebb. Nem véletlen, hogy a kultúránk kezdetén is az első földbe, homokba rajzolt jelek már akkor is rajzok voltak. Csak aztán kialakultak a betűk, és minden nemzet később saját betűrendszerrel akart kitűnni, különbözni a másik közösségtől, akiktől kivívott, harcolt területeket, nem akart ugyanazon a nyelven beszélni, és így jutottunk odáig, hogy az emberiség nem érti egymást a világ összes részén. Pedig csak egy módszer lehetséges, ha visszamegyünk a mai fejlett kultúránkban ahhoz a módszerhez, amiben az ősember gondolkodott, és megfogalmazta első kommunikációs jeleit.

...