Előszó

Ki nem érdemelhető ajándék, hogy az "Égfelé" imádságait kedves anyanyelvünkre fordíthattuk. Szívből kívánjuk, hogy az imádságok minél többünk lelkét megérintsék, gazdagítsák, felemeljék, nemesítsék és nem utolsó sorban tisztítsák.

Az volt a célkitűzésünk, hogy lehetőségünkhöz képest az imádságok mondanivalóját minél hűségesebben kifejezzük. Nem volt szándékunkban, hogy ezen a követelményünkön a jobb hangzás érdekében lazítsunk.

Köszönjük szépen Beller Tilmann atyának, hogy az imádságok magyarra fordítását kezdeményezte, és több alkalommal - sok időt és energiát rászánva - segített nekünk ebben a munkában.

Köszönjük szépen mindazoknak a munkáját, akik tudtak időt és energiát fordítani egy vagy több imádság átfésülésére, és javaslatokat tettek alternatív megfogalmazásokra. Hasonlóképpen a lektorálás elvégzését is megköszönjük.

A hibákért és tökéletlenségekért szíves elnézéseteket kérjük. Mi viseljük értük a felelősséget. Kérünk Benneteket, figyeljetek elsősorban az "ég felé" irányuló lelkületre, mely az imádságokat áthatja. (Lásd fentebb Kentenich atya előszavát.)

Kentenich atya a koncentrációs táborban azért is választotta a versformát, mert abban az esetben, ha az őrök felfedezik, a vers ártatlanabb vétséget jelent. Ez a körülmény - a versforma - nem tette a fordítás munkáját könnyebbé, viszont kimondottan kedvezőnek tűnik az imádkozás számára. Erre a körülményre tekintettel is különösen nagy segítséget jelentett az értelmezésnél Tilmann atya közreműködése.

Az imádságokban megjelenik Schönstatt lelkisége a maga teljességében és hitelességében. A hitelességet alátámasztják a körülmények, melyek közepette születtek. Amikor a saját életkörülményeink súlyosan nehezednek ránk, segíthet egyik-másik imádság, hogy el tudjuk fogadni azokat a Jóisten kezéből.

Szeretnénk még megosztani Veletek, hogy az imakönyv utolsó imádsága, a Háladal, elsőként jött létre. Kentenich atya bele tudta magát élni a koncentrációs tábor körülményei között a szabadulás élményébe - bennünk is növekedhet ez a bizalom a különböző élethelyzetekben. Kentenich atya többször idézi a mondást: "Isten apa, Isten jó, bármit is tesz, minden jó."

Engedjetek meg még néhány - Istennek az "Atya" illetve "Apa" megszólítására vonatkozó - megjegyzést. Ez a probléma a magyar nyelvnek abból a jellegzetességéből fakad, hogy Istent nem apának, hanem atyának szólítjuk, tehát másképp, mint ahogy a gyerekek az apjukat szólítják.

Jézus a Mennyei Atyát "apuká"-nak szólította. Tehát egy, a köznyelvben az apákra vonatkozóan használatos szóval illette Őt, így akart bennünket hozzásegíteni a Hozzá fűző szeretetkapcsolatunk kialakításához: éljük meg Istent mint a mi nagy, jóságos Apukánkat. Ez a szóhasználat - hogy Istent ugyanazzal a szóval, az "apa" szóval illetjük, mint ahogy a gyermekek szólítják az apjukat - emellett párhuzamra is utal az emberi apaság és Isten apasága között: Isten közelségére egyfelől, és az emberi apának arra a feladatára, hogy személyiségében és életvitelében minél inkább jelenítse meg Isten apaságát.

Schönstatt lelkiségében ez - a szerves gondolkodás és élet értelmében - különösen is hangsúlyt kap. E körülmény megfontolása vezetett bennünket arra, hogy az imádságokban előforduló német "Vater" szót "apá"-nak fordítsuk akkor is, amikor a Jóistenre vonatkozóan szerepel. Kivételt ez alól csak olyan összefüggésekben tettünk, melyeknél úgy láttuk, éreztük, hogy igénylik az "Atya" szó használatát. Köszönjük megértéseteket.

Az imádságok értelmezésére vonatkozóan az a tapasztalatunk, hogy jó, ha azon vagyunk, hogy Kentenich atya gondolkodását és beállítottságát minél pontosabban és mélyebben megismerjük és befogadjuk.

Végezetül, miután otthonosságra tesztek szert az imádságokban, azok egy részében, kérjük szépen a fordítással kapcsolatos észrevételeiteket a schoenstatt@vazsonykom.hu címre.

Gódány Róbert és Rita