A nagyváradi békekötés igen visszás helyzetbe sodorta Szapolyai Jánost. Ferdinándhoz való viszonya ezáltal sem lett barátságosabb, viszont Szolimán szultánt ezen lépésével egyenesen felbőszítette. Ez nagy haraggal készült hadjáratra s nyiltan hírdette, hogy Erdélyt elfoglalja. János királynak sikerült ugyan ajándékokkal a szultánt megengesztelni, de neheztelését végképpen el nem oszlathatta.

A király ezen visszás helyzetét a kiváló tehetségű Majlád István erdélyi vajda korán felismerte és igyekezett azt saját önző czéljaira kihasználni. Erdély főurainak körében pártot szervezett és titkos egyezséget kötött velük. Ezen egyezségnek véd- és daczszövetség jellege van és az irat homályos szövegezése daczára elárulja, hogy Majlád saját magának kivánta Erdélyt megszerezni. Hogy mi volt tulajdonképpeni czélja, az maguk a szövetségek előtt sem volt teljesen világos. Balassa és Kendi Ferdinándra gondoltak, mások a török fenhatóságra. Majlád csak annyit árult el, hogy ha a fejedelemnek valami szerencsétlensége, gonosza mi egyetembe és egy szívvel valakit választandunk, választassék.

Tervének kiviteléhez nemcsak a magyar és székely főurakat nyerte meg, de a szászokat is. Hatalmába kerítette a hadsereget és a várakat és minden jel arra mutatott, hogy sikerülni fog Erdély elszakadását és itt saját uralmát biztosítani. Mielőtt befejezte volna azonban előkészületeit, az ügynek Andrássi Mártonban árulója akadt. Szapolyai súlyos betegsége daczára Erdélybe sietett és a mozgalmat bámulatos gyorsasággal leverte. Majlád Fogaras várába szorult, Balassának és Kendynek pedig a király nagylelkűen megbocsátott.

A Majláddal szövetkezett magyar és székely főurak között találjuk Sándor Mihályt is. Ő a családnak okleveles alapon kimutatható első őse. Szerepköre és társadalmi helyzete azonban arra utal, hogy törzsökös székely főnemes családból született s elődeiről csak levéltárunknak 1694-ben történt elpusztulása miatt nem szerezhetünk tudomást.

Bizonyos az, hogy a család a XVII. sz. végéig birtokos volt Karatna, Kanta, Volál, Peselnek, Torja és Szárazpatak községekben, tehát ugyanott, a hol az Aporokkal rokon kézdi Sándorok birtokoltak. Az Aporokkal való közös eredet nállunk családi hagyomány. Itt pedig okiratokkal igazolható az Apor és kézdi Sándor-családok közös eredete. 1307-1518-ig terjedőleg a Székely Oklevéltár és a gr. Teleki-család oklevéltára 40 drb. okiratot mutatott fel a kézdi Sándorok történetére. Bármennyire kézenfekvő legyen a valószínűség a velök való vérségi kapcsolatra, ezen és a rájuk vonatkozó más iratokat teljesen figyelmen kivül hagytam, mert elvem szigorúan tartózkodni mindentől, a ml föltétlen bizonyosság határait átlépi.

A további kutatás feladata lesz tehát ezen nyilt kérdést megoldani és amennyiben lehetséges, a kapcsolatot helyreállítani.

...