Előszó

A feltalálás – mint egyféle jó és hasznos tevékenység – jobbára érdeklődő, kutató, kísérletező életmód keretében képzelhető el és érhető el. Egyes feltalálók ezt az életmódot önmagukban és többnyire egy-néhány feltaláló társukkal ki is alakították.

Meglátásom szerint az ideális feltaláló életmód nagyjából olyan, hogy a munkámban és akár a minden napi életben a felvetülő dolgokra, problémákra nyitottan, mintegy fejtörőre tekintek. Elsőként ugyanis megbeszélünk, megvitatunk egy ötletet a gyártóval, befektetővel stb., és azután tervezünk, készítünk el valami újat. A párbeszéd stílusára, vagy akár a vita megoldásának lehetőségeire is felkészülök. A problémákat mintegy érdekességeknek vehetem és attól kezdve mint feltaláló kísérletnek veszem az életmódom is és a számomra így ezek a gondok és dolgok inkább érdekesek és így már nem is annyira nyomasztó lelki nehézségűek. Ugyanis, ha arra gondolok vagy úgy veszem, hogy az érdekes probléma, felvetés talán a sors vagy isten adománya, és emellett szem előtt tartva a feltaláló-hitvallást, mondhatni mintegy jószolgálatba állok (úgy veszem, hogy egy jó ügyet vagy mintegy közügyet szolgálok, ha például vala- melyik aktuális vagy rémes közgondot megoldom, talán még a vita-ellenfelemnek is sikerül jót tennem), és dolgozom a megoldáson...

...