Előszó

Kiadvány-sorozatunk immár nem első opusza, de a maga nemében izgalmas és elmélyült forrásmunka Lux Éva értekezése. Vállalása nem kevesebb, mint hogy a javarészt épp csak szárba-szökkenő, kulturális és (részben talán) vallási legitimitást kereső-kívánó Krisna-tudatú életközösséget emelje megismerés-közelbe, mégpedig nem pusztán a mindennapi életvitel szintjén is innovatív önszerveződés minőségében, hanem mint alternatív vallást, önmegjelenítő-mutatkozó perspektívát nem különben, melynek antropológiai igényű megismerése talán már megkezdődött, ám korántsem fejeződhetett be. A Szerző ebben a munkában a fejlődő és egyre gyarapodó kisegyházi közösséget nemcsak a világszerte hódító vaisnavizmus mobilitási mutatók alapján sem lebecsülhető, vonzáskörét tekintve is mindegyre hódító természetrajzát mutatja be, de mintegy ráadásképp vagy specifikációként a rituális szervezettség kommunikatív kategóriái mentén. Miként a cím is pontosítóan jelzi: egyfelől a vallási miliő létjogáért, önreprezentációjaként megfogalmazódó másságai kerülnek a társadalmi kommunikáció terébe, de egyúttal annak élménye is, hogy a Krisna-tudat nemzetközi mozgalma és hódító hatása nem is programosan mint "térítő" jelenlét szervezi önmagát, hanem kiválva-kinőve eredeti vallási környezetéből, s mintegy "fölemelkedve" a világvallások (hívek gyarapodó létszáma alapján mindinkább kimondható) rangjára, életforma-közösséget kínál oly sok milliónyi szakrális kommunikációra éhes személyiség számára, hogy végül mintegy a "kommunikációs vallás" szintjére forgalmazza magát. Részint azért is, mert a folytonos értelmezést igénylő szövegek, a minduntalan használt és érzékelt jelzés- és jelképrendszer, s végül maga a szenttel való állandó kommunikáció (testi-lelki vibrálás, csakrák értelmezése, színek és térjelek harmonikus használata) ezt a reflexív szférát erősíti kifelé, a társas terek felé, részint pedig a szakrális szférában igényelt permanens megerősítés okán is.

...