Tétel adatlapja

CÍMLAP

Pogány Géza

Rezzenések

TARTALOM, ELŐSZÓ



Tartalom

Amikor verset ír az ember...
Árnyékod
Átizzadt fekvő helyeden...
Bánatom
Bús ember, bús Magyar
Édesanyám
Egy csöndes idegen
Egy szőke est...
Elgondolkodám...
Emlékezzetek
Én azt akarom...
Ezek mi vagyunk...
Fakult hitem
Ha hozzá térek haza...
Ha szemed reám veted...
Halandó
Halhatatlanul
Így érdemeltem...
Két asszony
Ki fogná föl...
Kik az isten kinőtt cipőit fényesítik...
Kinek a szeme múló könnyű...
Kis asszonyom ne sírj!
Korán jöttél
Költő vagyok
Kötelességem
Közeledben
Közöny...
Közöny
Ma nem voltam csók...
Meglehet, nem értik önök...
Miféle ördögi öröm...
Mit tegyek?
Most már nem tudom...
Munkát! Kenyeret!
Nagyra nyílt szemünk homálya
Ne búsulj...
A nemzet koldusai
Nem jön senki...
Nógrád - Hont vármegyéje
Növendék
Nyár tolong...
Nyomor
Ősszel szilajon
Semmi remény
Suttogások
Szálló penész
Szalmaláng
Szavaim
Szenvedek
Szürkület
Tél van...
Tenger sírás vizeiben
A tócsa bőre ráng...
Zümmögő idő


Előszó

Ez a kötet, amit most önök a kezükben tartanak, közel 14 év munkájának az eredményeképpen születhetett meg. A kezdeti időszakban még szinte csak a saját szórakoztatásomra kezdtem el írni és még a legközelebbi ismerősök, barátok sem olvashatták műveimet.

A legelső versemet 2002-ben mutattam meg Ocskay Zsolt kortárs művész fotográfus barátomnak, akinek a véleménye és bátorítása rendkívül pozitív hatással volt a munkásságomra. Akkor kezdtem el először nem csak magamért, hanem másokért is írni. Azért, hogy megmutathassam és megoszthassam másokkal gondolataim és érzelmeimet, művészetemet. Ez rendkívüli lökést adott nekem pályafutásom során. Az addig kósza fecniken szétdobált gondolatok lassan egy egésszé álltak össze, ami a mára kialakult költészetemig fejlődött az évek során...

A 2003 és 2004-es évek még szinte úgymond egy naplók voltak az életemből, az abban az időszakban leírt versek könnyebbé tették elviselni a nehezen megélt hétköznapokat, melyeket ilyen formában osztottam meg a családommal, barátaimmal.

Az első igazán nagy előrelépés 2005-ben következett be a Korcs Szerelmek című alkotásommal, akkor kezdtem el nem csak a saját érzéseimről írni, hanem mások életével foglalkozni, mások nehézségeit bemutatni az olvasóknak, annak reményében, hogy az ő elkövetett hibáikból okulván mi nem követjük el majd ugyanazokat.

2007 és 2009 között ismét egy nehéz időszakon mentem át, mely időszakból nem sok művem maradt meg.

2010-ben viszont már egy új arculattal és egy új költészeti stílussal tértem vissza, melyet azóta is művelek.

Rendkívül sokat segítettek az olvasóim, akik nap mint nap várták az új műveket és nap mint nap pozitív és negatív kritikáikkal ők is segédkeztek fejlődésemben. Minden egyes vers, amit befejezek egy újabb előrelépés tanulván az előzőkben elkövetett hibákból, mely tapasztalatokat az elkövetkezendő művekre magammal hozva folyamatosan fejlődök én is, mint minden élő ebben az univerzumban. Mindenki csak a már megélt dolgaiból tanul igazán, és az elkövetett hibái csiszolják lassan tökéletessé. Nincs ez másképpen az írók tekintetében sem. Ez a kötet egy visszatekintés az elmúlt 14 évre, benne a hibákkal, melyekkel szépen követhetővé válik egy alkotó fejlődése...

Jó szórakozást kívánok a könyv olvasásához!


  
×