Minden társadalmi osztálynak, foglalkozási ágnak, összetartó csoportnak megvan a maga külön nyelve, mely egyes szavakban, fordulatokban, szólásmódokban eltér a köznyelvtől; a más csoportbeliek nem ismerik, gyakran meg sem értik ezeket a sajátságos kifejezéseket. Gondoljunk csak a színház, a szerkesztőségek, az orvosok, ügyvédek, a sport, a játék vagy a különböző mesterségek, a katonaság szavaira. Minden uj foglalkozás megtermi a maga külön nyelvét: gondoljunk a legújabbak közül csak a film, az autósport, a repülés és a rádió új szavaira és kifejezéseire. Ugyanaz a szó más-más jelentéssel használatos különböző ilyen csoportok körében. Ha például operáció-ról, operatőr-ről beszélünk, milyen más jelentése van a szónak, ha orvosok, filmesek vagy tőzsdések körében emlegetjük. Ezek a csoportnyelvek vagy különnyelvek (langage spécial, Sondersprache) nagyon fontosak a nyelv történetének, fejlődésének megértése szempontjából, mert hisz tulajdonkép ezekből a különnyelvekből tevődik össze, ezekből alakul ki a köznyelv. A nyelv fejlődésének ez a természetes útja: hogy a társadalom mindenféle csoportja, osztálya, köre kifejleszti a maga nyelvét. Azonban ezeket nem választják el egymástól éles határok, mert hisz ugyanaz az egyén különböző csoportoknak lehet tagja (pl. valaki orvos és újságíró meg automobilos, a másik színész és sportkedvelő vagy zenész és ügyvéd), továbbá műveltségi köre, társadalmi helyzete különböző környezetbe helyezheti, úgyhogy tulajdonkép többféle csoportnyelv egymásrahatásából alakul ki mindenkinek egyéni nyelve.

Az ember társadalmi életének e természetes következményével szemben megfigyelhetjük minden nyelv körében egyes titkosnyelvek (argot, Geheimsprache) keletkezését is. A titkosnyelv, az argot is csoportnyelv vagy különnyelv, de lényeges jellemvonása, hogy akik használják, azzal a célzattal változtatták meg az általánosan használt köznyelv szavait, kifejezéseit, hogy a be nem avatott ne értse meg, amit mondanak. Tehát a beavatottak szándékos és tudatos védelme a titkosnyelv legjellemzőbb vonása.

A titkosnyelv keletkezését nemcsak a társadalom alsóbbrendű, a bűnös élet felé hajló osztályai körében figyelhetjük meg. Igen ártatlan oka is lehet a titkosnyelv kialakulásának. Egyes kisebb csoportok, baráti társaságok, családi körök, szerelmes párok körében is kifejlődik gyakran valamiféle, az igaz, hogy rövidéletű titkosnyelv. Ezeknél fontosabb és érdekesebb titkosnyelv a diáknyelv, hisz ez nagyobb körre terjed s története is van, mert az egymást követő nemzedékek során él tovább. Különösen ott fejlődik erősebben s válik igazi titkosnyelvvé a diáknyelv, ahol a diákok nagyobb tömegekben élnek együtt.

A titkosnyelv legérdekesebb s legtanulságosabb fejlődését a bűnözés felé hajló vagy a bűnökkel "hivatásszerűen" foglalkozó társadalmi osztályok körében figyelhetjük meg. A tolvajok, betörők, zsebmetszők társasága természetes védelmül teremti meg s őrzi a maga titkosnyelvét. Megvolt és megvan ez minden nép körében s a nyelvtudomány mindenütt érdeklődéssel fordul az élőnyelvnek e "fattyúhajtásai" felé. [...] Jellemző vonásai mindenütt egyformák, mert hisz ugyanaz a társadalmi kényszer hozza létre s ugyanazok a lelki feltételek alakítják és fejlesztik. A tolvajnyelv történetét nem igen lehet visszafelé, az elmúlt századokba követni, mert hisz e nyelv természete, hogy titkos maradjon s ne foglalják írásba. [...] A tolvajnyelvnek legjellemzőbb sajátsága, hogy tulajdonkép nincs külön nyelvtana s csakis a szókincs tekintetében tér el a köznyelvtől. Ragozása, mondatszerkezete teljesen ugyanaz, mint a köznyelvé, titkossá csakis az teszi, hogy a szavaknak egy nagyrészét a köznyelvitől eltérő jelentésben használja, s hogy sok olyan szava van, amelyet a köznyelv nem ismer. Tehát tulajdonkép csak a szókincs különbsége választja el a tolvajnyelvet az illető köznyelvtől.

...