Hát még mindig nem volt elég? kiálthat fel akárhány történettudós e tétel hallatára. Hiszen már malmot hajthatna az a sok tinta, amit a székely-kérdés megfejtésére már elpocsékoltak! Most drága a papiros, még drágább a nyomtatás, minek tehát megint ilyen végére nem menő vitával előállani?

Én nem is állanék elő, ha épen 20 év előtt nem irtam volna egy értekezést a székelyek eredetére vonatkozó kutatásaimról. E kutatások azonban részben az én hibámból, részben mások hibájából nem vezettek végleges, kielégítő eredményre.

Kötelességem tehát hibámat helyreigazítani s a kérdésnek remélhetőleg megnyugtatóbb megoldását előadni. Tudom, hogy drága a papiros még drágább a nyomtatás, nem vitatkozom tehát a régibb vagy újabb (Erdélyi László, Hóman Bálint) történettudósok állításaival, hanem igyekezni fogok előadásomat rövidre szabni.

Tagadtam 20 év előtt azt, hogy a székelyek ősei hunok lettek volna.

Ezt tagadom most is.

De 20 év előtt vakon követve Hunfalvy állítását, tagadtam azt is, hogy a székelyek valaha másként beszéltek volna, mint magyarúl. Azt véltem, hogy a székelyek a magyaroktól csak foglalkozásukra nézve különböztek s egyszóval a székelymagyar a nagymagyarnak kis öccse volt.

De, ha higgadtan egymás mellé rakjuk a székelyekről szóló XII. és XIII. századbeli adatokat, ez a vélemény nem tartható.

...