Előszó

Első könyvemhez azért ezt a témát választottam, mert műszaki szerkesztőként közel két évtizede kísérem figyelemmel az újkori technológiák által létrejött ipari forradalmat saját szakmámban, a nyomda- és kiadóiparban. Egyébként nem véletlen a hasonlat, hiszen az új technológiák megjelenését ugyanolyan értetlenség és ellenkezés fogadta, mint az ipari forradalmat kiváltó első gépeket. A gépesítés - modernizáció - miatt ismét többen elvesztették állásukat, nincs szükség annyi kétkezi munkára, mint a gépek térhódítását megelőzően volt. Csak néhány a megszűnt nyomdai szakmák közül: zárómester, betűszedő, fényszedő, levilágító, montírozó, berakónő.

A változásokat ebben a fejlesztésekben rendkívül termékeny időszakban nem csak figyelemmel kísértem, hanem nyomdásztanuló inasként kezdve a szakmát, a ranglétrát a Victoria tégelysajtótól - a korábbi Tolnay utcai tanműhelyben voltak ilyen gépek - a kiadói vezérigazgatói beosztásig végigjárva szinte minden gyakorlati és szellemi munkakörbe betekintést nyertem, és sok tapasztalatot szereztem. Abban az időszakban lettem magasnyomó gépmester, amikor ez a szakma még előkelő státusszal rendelkezett. Első munkahelyem az Aradi utcában működő, de azóta már lebontott Globus Nyomda volt.

Az újkori gépek, hasonlóan a korabeli gőzgépekhez, munkahelyeket és költséget spórolnak meg a nyomdaiparban a munkáltató tulajdonos számára, ezen felül lehetővé teszik a gyorsabb és jobb minőségű termelést. Aki helyt akar állni, annak folyamatos fejlődésre, tanulásra, átképzésre van szüksége. Sajnos nem minden cég választja az átképzés költséges folyamatát. Ahogy azt már többen is kijelentették, és a saját bőrömön is megtapasztaltam: az élethosszig tanulás időszakát éljük ma. Nem lehet "egy adott egység" valamikor megszerzett tudással sokáig elvegetálni.. Figyelni kell a változásokat, mindig előre kell gondolkodni.

Ezt a könyvet azért írtam meg, mert szakmai kutatásaim közben nem találtam olyan írást, amely egyszerűen, akár a nem hozzáértők számára is érthetően rávilágítana egy 500 éves szakma, a nyomdaipar, és a még régebbi könyvkiadás színpad mögötti epizódjaira, válságaira, sikereire, és jövőbeni esetleges perspektíváira. A sok, csupán száraz adatokra támaszkodó, vagy éppen "önismétlő" írás tanulmányozása pedig nem kelti fel figyelmünket a nyomdászat és a kiadói világ megismerése iránt.

Egy olyan információ-gyűjteményt állítottam össze, amelyben (reményeim szerint) nem mélyedek el az unalom szintjéig egy-egy témakörben, hanem inkább átfogó képet kívánok nyújtani a szakmáról. Kerülni akartam a kutatómunka során minden olyan, a végtelenségig elcsépelt frázist, amely a szakkönyvekben olvasható ugyanazon eseményekre vagy adatokra támaszkodik.

Unalmasnak találom a sok elnyűtt vitát a digitális forradalom hatásairól és az e-könyvről. A közhelyeket és a tudományoskodást inkább azokra hagyom, akik ahhoz értenek. Reményeim szerint ez a tanulmány őszinte, könnyen befogadható olvasmány. Olyan személyek vélekedéseit, írásaik által bennem megfogalmazódott gondolatokat - és persze szükségszerűen, de kevés statisztikai adatot - osztok meg a továbbiakban az olvasóval, akik számomra kézzelfogható eredményeket értek el a szakmám, a könyvkészítés dicséretére. Gutenbergtől a mai nyomdászokig, Thienemann Tivadar irodalomtörténész, Marshall McLuhan, Jason Epstein, Umberto Eco, Kis Ádám, Voigt Vilmos, és még sok általam igen tisztelt szerző írásaiból szerzett tudással gyúrtam össze saját gondolataimat.

Legfőbb kutatási területem a könyv szemiotikája. A könyv szemiotikai vizsgálata Szépe György professzor és Kroó Katalin szerint egy teljesen új színfolt a szakmai tanulmányok között. Ez a szakmai gyűjtemény ennek megfelelően tartalmaz olyan fejezetet is, amely a könyv szemiotikai kontextusát taglalja. Egyrészről tanulmánykötet, másrészről praktikus szakmai áttekintés.

A könyv Szépe György szakmai vezetésével készült, ami számomra a legnagyobb elismerést jelenti, hiszen a professzor úr nem csupán ösztönzött a könyv megírására, új utak keresésére, hanem baráti tanácsaival és modern látásmódjával aktív segítséget nyújtott a témakörök kiterjesztésében.

Igyekeztem ellensúlyozni a szubjektív megközelítést a kritikai reflexió fejezettel is, amiben Eiler Emil reagál a dolgozatra olyan kérdésekkel, melyek rávilágítanak a gazdasági érdekek és a szép könyv szeretete közt tapintható feszültségekre.

Kroó Katalin szerint ennek a témának tudományos kifutása is lehet a jelek mediális átalakításának és a fordítás kérdésének a tanulmányozásával. A borító és a design az nem más, mint a könyv tartalmának más médiumba történő speciális átfordítási sorozata (érdemes jelkomplexumról beszélni, és a kritikai megjegyzésekben a jeltranszformáció is fontos fogalom). Így a jövőben tudományos kutatást kívánok folytatni ebben az irányban, megkísérlem ezeket a területeket is feltárni, elméletileg megalapozni.