Ismertető

Péter) a vaskos bohózat légköre járja át. Középpontjukban megannyi torzképszerű alak, aki az egyik komikus helyzetből a másikba bukdácsol és bőséges alkalmat szolgáltat az irodalmi paródiára (Keselyeő uram fűzfapoézise), idegenszerű, tótos beszéd kigúnyolására (Hanzi, a serfőző szolgája). Több társadalmi szatírát rejtenek magukban ..., hiszen A serfőző egyik jelenete rávilágít a hajdani nemesi felkelők gyáva szájhősködésére... A környezetrajz összezsugorodik, bennük a finomabb célzások, a mosolyra ingerlő irónia megszűnt, az elbeszélés minden motívuma hahotáztatni akar. E túlságosan is szembeötlő szándék taszít, az árnyalatok s az erősebb szellemi erőfeszítést igénylő humor hiánya érdektelenné teszi az igényesebb olvasót. A diákos, tódító tréfálkozás közepette is felötlik azonban egy-egy jól megfigyelt életdarabka...

Forrás: Nagy Miklós: Jókai a franciás romantika igézetében
https://epa.oszk.hu/00000/00001/00252/pdf/