Ajánlás

Bende Liza ötletes, érdekes, és helyenként kedves líraisággal átitatott elbeszéléseiben többnyire valamiféle halvány misztikum fénye is feldereng, ez nagyon jót tesz a szövegnek. Szerencsére nem erőltet semmit, titokzatossága csak jelzés-szerű, de ettől az egész még sejtelmesebb lesz. Az élet alapvető reménytelenségén túl szinte mindig megcsillan valamilyen megoldási lehetőség a szöveg mélyén.

Dr. Fráter Zoltán

*

A gyermek lelke az öröklét pereme. A mulandóság ekkor még csak vízióként jelenik meg.

Bende Lizát kislányként mindig is úgy képzeltem el, hogy a külső padlásfeljárón ül, és elmélkedik a világ dolgairól.

Nem poros padlásokon kutatott akkor és most sem. Nem a tárgyak érdeklik őt, hanem a róluk való szemlélet. Ez Bende Liza kopernikuszi fordulata.

Akik a tárgyakat szemlélik, maguk a segesdi emberek. Ők a gyermek Eliza világának mozgatói. Legyen szó gyermekekről vagy felnőttekről, Liza nem egyszerűen visszaemlékezik, hanem újrateremti őket novelláiban. Ezért érezzük úgy, mintha a ma valóságában történnének a régmúlt világ eseményei. Megrémülünk az Agyér-görcs vagy a Sauté minket is bármikor végzetünkbe taszító titokzatos betegségeitől.

Mindenki a maga sorsának kovácsa - mondogatjuk. Nem szabad elhinnünk. A hentes lánya című novella Juditja ugyan önkezével teljesíti be sorsát... Ez azonban nem is az ő vétke, hanem a mindenkit megvásárolhatónak vélő szüleié.

A gyermek tanúja az idő születésének. A Nyári hó történetében az idő már darabjaira hullik szét. Liza lelke tiszta mélységeiben fehér fénysugárként szemléli Elizát...

Dr. Ujszigeti Dezső