Révai Mór programmbeszéde

Elmondotta 1905. januárius 20-án, a széki választók előtt.

AJTAI K. ALBERT NYOMDÁJA KOLOZSVÁRT

Tisztelt polgártársaim!

Midőn utoljára volt szerencsém önök előtt megjelenni, teljes rövidséggel vázoltam azt a helyzetet, a mely szükségessé teszi, hogy időnek előtte a viszonyok kényszerüségénél fogva választásuk utján kitudódjék az, hogy miképen gondolkodik a magyar nemzet arról a nagy kérdésről, mely egy hazánkban eddig ismeretlen mérvü parlamenti háboruságot idézett elő.

Már akkor utaltam arra, hogy az obstrukczió összes káraival és veszedelmeivel, összes ámitásaival és léhaságaival teljesen lehetetlenné teszi, hogy a nemzet képviselőtestülete megfeleljen azoknak a nagy feladatoknak, a melyekre hivatva van.

Már akkor vázoltam önök előtt azt a lehetetlen, hamis és sivár helyzetet, a melybe belejutottunk az által, hogy a nemzet igazi érdekeit szem elől tévesztő egyes ellenzéki képviselők az eddigi házszabályok hézagaiban bujkálva, a képviselőház tevékenységét teljes meddőségre kárhoztatták.

Azokhoz, a miket akkor kifejtettem és a mik az önök hazafias keblükben méltó viszhangra találtak, ezuttal kevés hozzátenni valóm van.

Önök tudják, hogy három év óta majdnem szakadatlanul áldatlan obstrukczió foglalta le a képviselőház egész idejét és lehetetlenné tette azt, hogy a nép érdekében áldásos, gyümölcsöző munkát végezhessen a törvényhozás.

Látva azt a roppant pusztulást, melyet ez a czéltalan obstrukczió anyagiakban és szellemiekben egyaránt okoz az országnak, — a kormánynak és a szabadelvüpártnak — kötelességgé vált gondoskodni oly eszközről, a melyek ennek az obstrukcziónak a legcsunyább, magyar emberekhez nem méltó válfaját a botrányokkal és erőszakosságokkal, furfangokkal és kijátszásokkal telitett, ugynevezett technikai obstrukcziót lehetetlenné tegyék.

E czélból a szabadelvüpárt egyhangu megállapodásához képest azt az inditványt terjesztette elő a miniszterelnök, hogy az összes pártok legjobbjaiból álló kiváló férfiak egy a képviselőház által kiküldendő huszonegyes bizottságban dolgozzanak ki oly házszabály-tervezetet, mely a további technikai obstrukcziót lehetetlenné tegye. Annál is inkább kötelessége volt ez az inditvány ugy a rend fentartásáért felelős kormánynak, mint az ügyek viteléért felelős szabadelvüpártnak, mert meg voltak győződve a felől, hogy az összes ellenzéki pártok nagy többsége a maga részéről szintén helyteleniti, rosszalja és kárhoztatja azt az obstrukcziót, melyet nehány szenvedélytől elvakitott tagja az ellenzéknek szakadatlanul folytatott.

Ugy de az ellenzéki pártok vezérférfiai is szemmel láthatólag saját kisebbségük terrorizmusa alá kerültek és igy történt, hogy az ellenzéki pártok megtagadták hozzájárulásukat attól, hogy abba a bizottságba tagjaikat kiküldjék, a mely hivatva leendett a Ház munkaképességét, rendjét és méltóságát biztositó házszabályok megalkotására. Az ellenzéki pártok ezen szerencsétlen magatartása már most tisztán és kizárólag a szabadelvüpárt kötelességévé tette a mindenki által helyesnek felismert feladat megoldását megkisérelni.

Hetekig tartott sikertelen kapaczitáczió után november 18-án a képviselőház nagy többségének páratlanul megnyilatkozott közóhajára a Ház elnöke elfogadottnak jelentette ki azt az ideiglenes házszabályt, mely Dániel Gábor képviselő határozati javaslata czimén oly rendeléseket foglal magában, a melyek a képviselőházat abba a helyzetbe hozhatják, hogy oly uj házszabályokat alkothasson meg, a melyek a további technikai obstrukcziózást lehetetlenné teszik.

Bárminő vélemények merüljenek fel ezen ideiglenes házszabály megszavazásának formai hiányairól, az az egy kétségtelen, hogy a nemzet törvényhozásának nagy többsége alkotta meg azokat saját akaratából.

Azzal az elfogadott házszabállyal meglett volna a mód arra, hogy a képviselőház innen-tul müködését folytathassa. Ámde az ellenzék szinte megittasodva az eddig kifejtett obstrukczió mámorától, a deczemberben összeült uj képviselőházi ülésszakot oly hihetetlen erőszakossággal vezette be, a mely a további munkálkodást ezzel az ellenzékkel békés uton szinte lehetetlenné tette.

Két ut állott a többség előtt. Vagy kiméletlenül és könyörtelenül végrehajtani az uj házszabályban biztositott eszközökkel mindazt, a mi a ház munkaképességét biztositja, vagy visszaadni a nemzet kezébe a mandátumot és provokálni a nemzet itéletét.

A szabadelvüpárt daczára annak, hogy némely kiválások miatt is nagy többség felett rendelkezett, az utóbbira határozta el magát.

Ezen határozat folytán kerül most a kérdés a nemzet itélőszéke elé.

A nemzet lesz hivatva eldönteni, vajjon azt a politikában politikát helyesli-e, mely már annyi kárt okozott az országnak, vagy pedig azt a valóban nemzeti tartalommal telitett politikát, melyet a szabadelvüpárt folytat és mely különösen a jelenlegi kormány kezdeményezése folytán még az utolsó év sivár viszonyai közepette is nagy és jelentős eredményeket hozott a nemzetnek.

A nemzet lesz hivatva itélni abban a pörben, mely a pártok között keletkezett, a nemzet lesz hivatva igazságot szolgáltatni az egyiknek és azzal elitélni a másikat.

Attól a politikai bölcsességtől és érettségtől, mely Magyarország választó közönségében ezuttal meg fog nyilatkozni, függ ennek a pernek eldöntése és eldöntése mindazoknak az életbevágó nagy kérdéseknek, a melyek ezen pernek kimenetelétől függnek.

Lelkiismeretesen mérlegelje tehát ki-ki saját szavazatát, mert soha, a mióta a magyar népképviseleti rendszer fennáll, saját lelkiismeretének és a köznek nagyobb felelősséggel nem tartozott a választó-közönség, mint ezuttal.

A szabadelvüpárt azért vethette alá magát jólélekkel a nemzet itéletének, mert bizva bizik abban, hogy a nemzet ennek a pártnak fog igazságot szolgáltatni.

Kiszámithatatlan csapás volna az országra nézve, ha a szabadelvüpárt ebben a reményében megcsalódnék.

Az ellenzék már előre is félve a nemzet rá nézve kedvezőtlen itéletétől, már jó előre hirdeti, hogy a választások megejtése után is a parlamenti ellenállást azon a ponton veszi fel és abban a mérvben, a mint eddig gyakorolta.

Épen azért tisztán és világosan a maga egész nyerseségében ugy kell feltennünk a kérdést a választó közönség előtt: itéljen a felett, vajjon helyesli-e azt a politikát, mely a mai, időhöz és tárgyakhoz kötött korlátjaival az az ideiglenes házszabályt létesitette oly czélból, hogy annak segitségével egy, a szólásszabadságot feltétlenül fentartó és csakis a technikai obstrukcziót lehetetlenné tevő uj házszabályt alkosson meg és felhatalmazza-e a szabadelvüpártot, ha a jövő országgyülésen többségben lesz, hogy ezen czél elérésére az ideiglenes uj házszabályban a többségnek és az elnöknek biztositott mindennemü jogokkal a ház rendjének és a tárgyalás lehetőségének megóvása érdekében éljen?

Ha a nemzet többsége ezekre a kérdésekre azzal fog felelni, hogy az ujonnan összeülő képviselőházban a szabadelvüpárt lesz többségben az összes ellenzéki pártokkal szemben, akkor a szabadelvüpárt megkapta a felmentést a multért és a meghatalmazást a jövőre.

Ebben az esetben valóban az alkotmányosság legelemibb követelményeivel jut homlokegyenest ellenkezésbe és a nemzet szuverénitását tagadja meg az, a ki ebben a kérdésben a nemzet kifejezett akarata előtt meg nem hajlik, mert ezzel megtagadja azt, hogy a nemzet saját sorsának ura, hogy a nemzeti akarat minden jognak forrása és hogy ezen akaratát törvényesen megválasztott képviselőházának többsége gyakorolja.

A mely képviselő a többségnek ezen jogát megtagadja, az a saját maga képviselői legitimitását tagadja meg.

Az országgyülési képviselőválasztás utján nyeri mandátumát azon a módon, hogy a választók többsége mással szemben ő rá adja szavazatát.

A többségi elv alapján válhatnak tehát az országgyülési kisebbség tagjai is képviselőkké és igy saját fogantatásuk legitimitását tagadják meg, ha mint megválasztott képviselők a többségi elvet nem respektálják.

Egy a szólásszabadság védelme alatt tanácskozó gyülekezetet állandóan megakasztani ugy a szólás szabadságában, mint a véleménynek és akaratnak egyéb megnyilatkozásában, nem nevezhető egyébnek, mint forradalmi ténynek, mely magát az intézményt teheti tönkre, ha idejekorán meg nem akadályoztatik.

És hiába hivatkozik az ellenzék arra, hogy ő a szólásszabadság szent ügyéért küzd.

A józan magyar elmét nem lehet megtéveszteni az iránt, hogy a technikai obstrukcziót üző ellenzék az, mely épen a szólásszabadság ellen tör.

Szólásszabadság nélkül nincs parlamentárizmus s midőn mi a parlamentárizmust akarjuk megvédeni oly merényletekkel szemben, a minőknek évek óta tanui voltunk, épen mi vagyunk azok, a kik a szólásszabadságért küzdünk.

És küzdünk igenis, mert sajnos küzdenünk kell azért a természetes jogért, hogy a magyar parlamentben is érvényesüljön minden tanácskozó testületnek legprimitivebb jogszabálya, az, hogy kontrovers kérdésekben a többség akarata döntsön és hogy ezen akarat nyilvánulás ne tétessék lehetetlenné rakonczátlan elemeknek a testület méltóságot sértő czélzatos zenebonája által. Hogy ez az elv minden igazi alkotmányosságnak legelemibb követelménye, azt önök saját önkormányzati hatáskörükben is tudják és tapasztalják.

Mit szólnának önök ahhoz, ha a község képviselőtestületének tanácskozásait két-három rakonczátlan tanácstag czélzatosan és állandóan lármával és duhajkodással megakasztaná és a határozathozatalt lehetetlenné tenné? Mit szólnának ahhoz, ha két-három ilyen ember azt akarná, hogy ne a többség akarata szerint intéztessenek a község ügyei, hanem az ő, a törpe kisebbség akarata szerint. Önök és bizonyára az országban kivétel nélkül minden községi képviselőtestület az ilyeneket egyszerüen kidobná a tanácskozó helyiségből és, mint állásukra méltatlanokat, a legközelebbi választáson kimustrálná a tanácsbeliek sorából. Mert önöknél is, mint minden tanácskozó testületben a világon, mindenkinek joga van a saját véleményét megmondani, a saját óhaját és akaratát nyilvánitani, de nincs joga megakadályozni azt, hogy szavazás utján tudódjék ki a többség akarata és hogy egyuttal ne a többség akarata legyen a döntő.

A mi joga minden községi képviselőtestületnek van, az a joga kell hogy feltétlenül meglegyen az ország érdekében a törvényhozó testületnek.

Ilyen egyszerü kérdés az, a miről önöknek itélniök kell és eléggé jellemző közállapotaink elfajulása tekintetében, hogy a józan ész által eleve eldöntött ily egyszerü kérdést még az ország itélőszéke elé kell vinni.

De minthogy igy áll a dolog, ne tekintsék magukat választóknak, hanem itélőbiráknak, mert nem arról van ezuttal szó, hogy X. vagy Y., én vagy más legyen-e képviselőjük, hanem arról, hogy adjanak feleletet arra az egyszerü kérdésre, a melyet önök előtt felvetettem oly czélból, hogy a jogtalansággal és jogbitorlással szemben győzzön az igazság.

Nem hihetem, hogy az egyszerü józan magyar nép, melynek elméjét zavaros és álnok közjogi okoskodások meg nem zavarták, abban a perben igazságos itéletet ne hozna.

Nem hiszem, hogy a magyar nép segédkezet nem nyujtana azoknak, a kik a magyar nemzet alkotmányát meg akarják védeni a magának specziális jogokat vindikáló bitorló erőszak ellen, mert hiszen ez az alkotmány a népé, az egész nemzeté, ennek az alkotmánynak teljességéből fakadt a magyar nép szabadságának, jólétének, felvirágozásának minden gyümölcse.

Ha nem ragaszkodunk szivósan ehhez, az őseink évszázados küzdelme által kivivott alkotmány teljességéhez, akkor elveszhet az az alap, mely 1848-ban dicső nagy férfiak önfeláldozó hazaszeretete folytán a népszabadság és a jogegyenlőség eszközeit megteremtette, elveszhet az az alap, mely 1867-ben bölcs fejedelem és bölcs hazafiak egyetértése folytán a magyar nemzet jövőjének, anyagi boldogulásának, minden téren való fokozatos fejlődésének módját adta meg.

Az a politika, a melyet mi ajánlunk önöknek, a magyar nemzet életét és jövendő boldogulását akarja biztositani. Az a politika, melyet ellenfeleink ajánlanak, Lengyelország sorsára juttatná az országot, dicstelen halálba kergetné a nemzetet.

Pedig a magyar nemzet élni akar és élni fog!

Le fogja verni az álnok és csábitó szavakkal hozzá közeledő álapostolokat és az eredményes fejlődésnek, a gyümölcsöző munkának eszközeit meg fogja teremteni. Mert igazán nagy azoknak a feladatoknak a száma, a melyek a nép jólétének emelése érdekében már valóban igen sürgőssé válnak.

Meg kell változtatni az adóztatási alapot oly módon, hogy a kisebb gazda alacsonyabb kulcs szerint adóztassék meg.

Lehetővé kell tenni azt, hogy az a szegény ember olcsó törlesztési kölcsönt kaphasson és hogy a kölcsönvevéssel járó sulyos illetékek leszállithassanak.

Lehetővé kell tenni egy oly választási törvény megalkotását, a mely igazságos czenzus alapján a népnek szélesebb rétegeit ruházza fel választói jogosultsággal.

Lehetővé kell tenni a kisebb exisztencziákra nézve is kisebb földbirtokok megszerzését, parczellázás és törlesztéses fizetések utján.

Lehetővé kell tenni a katonai szolgálatnak három évről két évre való lesz leszállitását.

Lehetővé kell tenni a peres ügyeknek gyorsabb és olcsóbb lebonyolitását.

Lehetővé kell tenni a községek önkormányzati költségének redukczióját és ezzel kapcsolatosan a pótadók leszállitását.

Lehetővé kell tenni az egyházi adók rendezését és az egyesekre háruló sulyos terhek igazságosabb felosztását és leszállitását.

Lehetővé kell tenni az ipari és gazdasági munkások jobb megélhetését, biztositását betegség esetén és aggkori ellátásukat.

Lehetővé kell tenni a vállalkozást, a közmunkák elrendelését, hogy munkához és keresethez juthasson a nép.

Mindezek nagy és jelentős feladatok megoldása a nép érdekében van és a nép jólétét mozditják elő. De hozzá sem foghatunk ezeknek a feladatoknak a megoldásához, a mig egy munkaképes parlamenttel nem rendelkezünk. Azért legelőször munkaképessé kell tennünk a parlamentet. Ennek az eszközei pedig a megalkotandó uj házszabály.

E czélból kérjük a választók bizalmát és szavazatát a szabadelvüpárt részére, mert ennek a pártnak a tagjai, igy közöttük magam is, kötelezzük magunkat arra, hogy ha a nemzet többségének bizalma velünk van, meg fogjuk csinálni ez uj házszabályt és meg fogjuk valósitani azokat az üdvös intézményeket és reformokat, a melyeket felsoroltam.

Ezek után engedjék meg t. polgártársaim, hogy arról a különleges viszonyról szóljak nehány szót, a mely engem ehhez a választókerülethez füz.

Midőn több mint három évvel ezelőtt önök előtt először megjelentem, megigértem önöknek, hogy városuk mindennemü érdekeit minden tekintetben elő fogom mozditani. Büszkén állithatom, hogy ezen igéretemet hüségesen beváltottam!

Megigértem önöknek, hogy minden egyes ember baján, a mennyire tőlem telik, segitek. Nincs is senki, a ki eredménytelenül fordult volna hozzám!

Megigértem, hogy jó barátjuk, bizalmi emberük leszek, a kihez sérelmeikkel, panaszaikkal és kivánságaikkal mindenkor bátran fordulhatnak. Nem hiszem, hogy legyen valaki, a ki ebben a tekintetben bennem megcsalódott!

Megigértem, hogy ugy a kerület ügyében, mint az egyesek ügyes-bajos dolgaiban minden panaszt készségesen meg fogok hallgatni, mindenre orvoslást keresni és minden eljárásomról önöknek beszámolni. Nyugodt lelkiismerettel állithatom, hogy hiven, becsületesen, akkori igéretemen tulmenően is teljesitettem ezen magamra vállalt kötelességeimet!

Megigértem önöknek, hogy ajtóm mindenki előtt nyitva fog állani és hogy ügyében szivesen támogatni fogok mindenkit, a ki hozzám fordul. Ugy tudom, senki sem tapasztalhatta az ellenkezőt.

Megigértem, hogy nem fogok különbséget tenni választó és nem választó között, mert az egész kerületet, melyet képviselni volt szerencsém, egy családnak tekintem, mellyel szivben és érzésben összeforrtam. Nem állithatja senki hogy nem ily szellemben jártam el, nincs itt olyan ember, akár választó, akár nem választó, a ki hiába kopogtatott volna ajtómon!

Ha ezen igéreteim bármelyikét becsületesen meg nem tartottam volna, nem mernék ujra önök előtt megjelenni, mert nem volna meg az erkölcsi alapom arra, hogy az önök bizalmára ujra reflektálhassak.

De épen azért, mert jóleső öntudattal állithatom, hogy minden tekintetben törekedtem, minden igéretemnek ura maradni, itt állok ujra ma önök előtt, arra kérve önöket, ajándékozzanak meg a bizalmukkal ezuttal is és ujra igérem önöknek, a mire talán a mult tapasztalatainál fogva nincs is szükség, hogy a jövőben is az leszek, a ki voltam önökkel szemben a multban.

Arra kérem önöket, segitsék diadalra azt a zászlót, a mely a szabadelvüpárt győzelmét jelképezi, járuljanak önök is hozzá az ország válságos ügyeinek rendezéséhez, fontolják meg jól, hogy nagy érdekek forognak koczkán és mérlegeljék ahhoz képest becsületesen és lelkiismeretesen szavazataikat. Gondolják meg, hogy az én igéreteim nem puszta szavak, hogy mindaz, a mit én mondok, állitok és igérek, őszintén és becsületesen van megmondva és általam mindenkor be lesz váltva.

Azzal a kiáltással fejezem be beszédemet, tegye meg ki-ki hazafias kötelességét. Éljen a haza!