"Hominem perversum dico, qui non pariaverit et in publicum ferre curaverit hoc opus Scholasticum" - mondja a szerző bevezető soraiban. Nem is lett volna tanácsos akkor ezt az iskolai drámát nyilvánosságra hozni, nagyon könnyen meggyülhetett volna a baja a tudós "Doctor Poeseosnak" az abban foglalt erős szatira miatt. Most azonban ezen gátló körülmények megszünvén azt hiszem, nem vétek a szerző emléke ellen, midőn ezen minden tekintetben kiváló drámai müvet az alábbiakban közlöm és ismertetem. Nem közönséges figyelmet és méltánylást érdemel ezen iskolai dráma egyrészt hazafias tárgya s bátor hangja miatt, mely tekintetben jóformán egyedül áll a korszak enemü termékei között; másrészt különösen korfestő irányánál fogva méltán állitható a "Balassi Menyhárt árultatásáról" szóló komédia mellé.

A mű kéziratban maradt fön és Trausch József nagybecsű gyüjteményével együtt jelenleg a brassai Hontérusgimnázium levéltárában van. Trauschhoz pedig valószinüleg (a többi "acta jesuiticaval") a katholikus plébániáról került e kézirat. A brassai katholikus plébániát ugyanis 1694-1773 a jezsuiták vezették, kiknek itt elemi és később latin iskolájuk is volt.

...

A szerző saját vallomása szerint e müvét 1668. május hó 10-én fejezte be Leleszen, melyről tudjuk, hogy ezen időben Rákóczy birtok volt és a jezsuitáknak itt missiotelepük volt, latin iskolát azonban nem állitottak föl. Igy kerülhetett oda Joannes Vilhelmus is, ki azelőtt valahol a poetikának volt tanára, s itt csendes nyugalmában irta meg ezen erősen szatirikus és politikai hátterű iskolai drámáját. Ő maga is igy nevezi művét (opus scholasticum), de nem hiszem, hogy valahol előadták volna, legalább is Erdélyben bizonyára nem. Sokkal jobb politikusok voltak a jezsuiták, hogysem magukat ilyenformában is a politikába ártották volna! Johannes Vilhelmus nevét sem Sommervogel, sem a rendi schematismusok nem emlitik. Az előbbinek hallgatását könnyen megfejthetjük, mert ez csak az irókat sorolja föl, de a második, az mindenesetre különös. Hogy erdélyi származásu volt, azt az a meleg szeretet, mellyel Erdélyről, az ő "édes hazájáról" szól, bizonyítja, s hogy székely ember volt, azt félig-meddig székelyes tájszólása látszik igazolni. Nem lehetetlen, hogy a "Johannes Vilhelmus" csak álnév, illetőleg keresztneve a szerzőnek, vezetéknevét vagy teljesen elhallgatta - amire talán oka is volt - vagy latinizálta: a János és Vilmos nevek ma is használatos vezetéknevek Erdélyben. A rendi schematismusok emlitenek ugyan egy Johannes Vilhelmust a XVIII. században (szül. 1720-ban), és ha föltesszük is, hogy az 1668. év tollhiba 1768 helyett: még sem irhatta e drámát ezen II. Johannes Vilhelmus, mert mint látni fogjuk, benső, tartalmi érvek semmiképpen sem engedik, hogy irásának idejét a XVII. század hatvanas éveinél későbbre tegyük. A hogyan a szerző Erdélynek romlását (a regimEn muliebre alatt) vázolja, és ahogy az akkori állapotokat festi: igy csak egy szemtanu, egy kortárs írhat!

...

Drámánk nyelve a magyar, néha ugyan egy-egy latin közmondás, idézet, mese van közbeszőve, de ez már igy volt szokás ennél a műfajnál. Előadása élénk, közvetlen, nyelvezete az a régi jó magyaros erdélyi szójárás, itt-ott székelyes kiejtéssel tarkitva. Szereti a közmondásokat, találós kifejezéseket, és ha talán szatirája néhol túlerős, vagy éppen drasztikus, mentse őt korának felfogása, mely e tekintetben nem volt elkényeztetve. Külső formája részben verses, még pedig a magyar tizenkettes, négysarkú rimekkel; részben próza.

...

S minél nagyobbak a hiányok és hézagok jelenleg a régi iskolai dráma történetében, annál nagyobb örömmel kell fogadnunk minden egyes ismeretlen idevonatkozó adatot vagy drámát, különösen, ha az olyan kiváló alkotás, mint a milyen Johannes Vilhelmusnak fentebb bemutatott darabja, mely eddig az egyetlen magyarnyelvü és magyar tárgyu eredeti jezsuitadráma a XVII-ik századból, amelyet a maga egészében ismerünk.