Mint tovatűnő felhő

Mint tovatünő felhő,
mit elfújt a tavaszi szél,
úgy eltűnök az életedből,
mint aki soha sem élt!

Az elhervadt virágról,
a szirmok lehullanak.
De fájdalmas emlékek,
soha sem múlanak.

Mint vándor fecske,
ősszel, ha tovaszáll,
más szerelmet keresve,
te is itt hagytál.