Ősz van

Szeptember közepén, a hónap derekán,
még csupa zöldben pompázik a táj.
Csak itt-ott látni sárguló levelet,
jelezve, hogy a fa gyümölcse beérett.

Vadgesztenyefák, a sok zöld közepén,
színükkel jelezték, hogy a nyár már véget ért.
Viruljatok csak kicsi fák! Füzek és jegenyék,
egy csípős éjszaka kell, és minden véget ér!

Jégherceg, ha eljő, és megcsókol titeket,
minden kis leveletek fázik és didereg.
Tarka levélszőnyeg borítja a tájat.
Embernek ilyenkor borús kedve támad.

Szeretné visszahozni újra a nyarat,
mikor a természet sok virága fakad.
De tudja jól, ezt soha nem lehet.
Az ősz után az idő meghozza a telet.

A természet ilyenkor mély álomba merül.
A kegyetlen időnek ez semmibe sem kerül.
De tél után mindig megjön a tavasz.
Ilyenkor az ember víg nótára fakad.

Pompás színekben virul a határ,
víg nótába kezd minden dalos madár.
A jó harkály doktor, gyógyítja a fákat.
Megvizsgál csőrével minden pici ágat.

Hangos fakopácsa messzire elhallik.
Az erdő mélyében vidám élet zajlik.
Szorgos kis madarak készítik a fészket.
Ágakat, zöld mohát hordanak bélésnek.

Mint óra járása, évszak, évszak után körbe jár.
Tél után tavasz jő, majd ismét forró nyár.
Aztán szép színekben pompázik a táj,
ahogy a végtelen idő órája körbe jár!
  
Minden mulandó, és mégis minden örök,
ahogy az életünk órája lassan lepörög.
Nincs kezdet, és nincsen soha vég,
így marad fenn örökké a világmindenség!