Rám találtál

Rám találtál kis bolondom.
S én a tiéd lettem.
Lehet, hogy jól, de, az is
lehet,  hogy rosszul tettem?

Olyan voltam, mint a szellem
Palackba zárt az értelem.
Nem hallottam, éreztem,
Mi az érzelem, szerelem.

Kiszabadítottál s élek.
De a palacktól félek!

Szeretnék szállni
az érzelmek szárnyán.
Nem élni, mint rég,
bambán és bénán.

Szeretném, ha igaz lenne
minden, amit érzek.
Boldog vagyok és
mégis egyre félek.

Félek, hogy megunsz, és
te is palackba zársz!
S attól százszor jobb lenne,
tán a biztos halál!

Nem akarok akkor élni,
ha nem szeretsz engem.
Mondd meg kérlek nekem!
Vagy hagyj inkább elmennem!