A Lélek Vergődése

Csapong a lelkem, mint
virtuóz hegedű.
És sírva zokog a
szívemben minden húr.

Emlékek suhannak
bennem keserűn.
És sírva kacag
lelkemben a múlt.

Szállnak az emlékek,
mint égen fellegek.
Vihar készül. És
szívem, mint tenger zúg.

Nem teljesült álmok,
régi szép szerelem,
Isten veletek,
ó fájó boldog múlt.

Szeretnélek feledni,
de rossz egyedül.
Szeretlek kedvesem
még a síron is túl!

Fájó dallamok
szállnak a hegedűn,
Beleremeg
fájdalmasan a húr!